A Kalóz (Warez) blogban megjelent egy cikk a Magyarországon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt két warezről. Az ott kifejtett nézetekkel szeretnék vitába szállni, mert azt még az én kifinomult balliberális gyomrom sem veszi be.

A kalózkodás megítélése ugye meglehetősen kétséges. Egyrészt ugye ott van az, hogy a kalózkodással kárt okozunk a termék (zene, film, program) szerzőjének azzal, hogy nem vesszük meg a termékét, hanem lemásoljuk azt. Viszont ezzel szemben is állnak érvek, egyrészt ugye nem biztos, hogy használnánk az általunk lemásolt dolgot (hallgatnánk a zenét vagy néznénk meg a filmet), ha azt legálisan szereznénk be, így tehát egyáltalán nem biztos, hogy ezzel tényleges kárt okozunk a tulajdonosnak, másrészt a hordozók árába bele van építve egy olyan adófajta, ami pont az ilyen károk rendezésére szolgál. Mert ugye a felhasználó úgyis lop, ezért minden írható CD/DVD-t vásárlóról vegyük le a sápot, mert ugye biztos ami biztos. Persze ekkor már kicsit gázos a kártérítési perek indítása a másolt terméket használók irányában, hiszen kicsit furcsa, hogy kétszer akarjuk bevasalni ugyanazt a pénzt.

Látszik tehát, hogy vannak érvek pro és kontra. Mi van az aktuális esetben? Nos, nem az van, hogy van két szegény kiscsákó akiknél másolt progikat vagy zenéket találtak, hanem az van, hogy van két ügyeskedő, akik lopott termékkel kereskedtek. Nagyban árulták 700, illetve 1500 forintért az írt CD-ket és DVD-ket. Bizonyítani ugyan csak 86, illetve 735 esetben sikerült, de ne legyenek kétségeink, garantáltan sok ezret (de inkább tízezreket) adtak el az évek alatt, ezzel sok milkás bevételre és haszonra téve szert. Még szerény számítások szerint is 4-500%-os haszonkulccsal dolgoztak.

Kalóz blogbejegyzéséből kiderül, hogy elítéli ezen két fiatal megbüntetését és igazságtalannak tartja azt. Na, azért álljunk már meg egy pillanatra! Ezek az emberek pofátlan haszonra tettek szert lopott termékek forgalmazásával! Akik ezt nem ítélik el azok ezek után egy büdös szót ne szóljanak a multik 100%-os haszonkulcsára (vagy például a bankárokra és a bankokra). Vagy mondjuk pl. a Microsoftra, aki új termékeket hoz létre, valami hasznosat tesz és lényegesen kisebb haszonkulcsra dolgozik, mint ez a két szegény ártatlan és védtelen fiú (amúgy nem vagyok egy MS fan, mielőtt nekem estek). Ezek az emberek egyszerűen bűnözők, nem valami elnyomott kisebbség tagjai, nem Che Guevarák, akik valami ködös, de mindenképpen emelkedett cél érdekében harcolnak, nem forradalmárok, hanem egyszerűen csak nyerészkedő seftelők.

Egyre kritikusabb a spamszituáció a Buzz-on. Jó lenne valami megoldást találni rá. De addig is amíg nincs rá megoldás, kellene valami eszköz, amivel gyorsan lehetne törölni a spam hozzászólásokat. A K8L-es bejegyzésemben az utóbbi 1-2 napban több mint 100 spam hozzászólás született. Kézzel törölni nem kicsit babra munka. Most átmenetileg átírom a fórum spamszűrését, ez remélem megoldja a dolgokat, de emiatt néhány régebbi hasznos hozzászólás is el fog tűnni. Ez így csak egy temporális megoldás. Meg abban sem vagyok biztos, hogy a régi hozzászólásokat megszűri, léehet, hogy csak a módosítás után létrehozottakat szűri.

Például jó lenne egy olyan lehetőség, hogy a moderálásnál az adott oldalon lévő 20 kommentet (ne adj isten az összeset is) ki lehessen jelölni egyszerre. Jelenleg ugyanis 338 moderálandó komment vár rám.

Az egyetemen ugye megtanuljuk, hogy milyen módon is kell egy program megírásához nekiállni. Megtanuljuk a különféle tervezési módszereket, a dokumentálás alapjait, az interfészek kialakítását és még némileg azt is, hogy milyen módon dolgozzon együtt több ember. Tisztában leszünk azzal is, hogy a programozás nem egyenlő a kódolással és hogy a feladat kézhezkapása után először a programot megtervezzük, majd lekódoljuk, végül teszteljük és dokumentáljuk.

Eddig van az elmélet, de a gyakorlat mást mutat. Legalábbis saját tapasztalataim alapján, amiket jobbára ügyfeleknek történő programok elkészítésével szereztem. Ebben az esetben ugyanis a dolog a következőféleképpen játszódik le általában. Megkapunk egy úgynevezett specifikációt. Ez nagy ritkán tényleg jó, de általában inkább csak vágyak összegzésének tekinthető. Ha minden világos, akkor elkezdünk rajta dolgozni, ha nem, akkor még ugye előtte tisztázzuk a nem teljesen egyértelmű pontokat. Program méretétől függően fejben vagy papíron készítünk valamiféle koncepciót, aztán megírjuk a progit, leteszteljük és odaadjuk az ügyfélnek, hogy tesztelje le ő is. Na, ekkor kezdődnek a bonyoldalmak. Visszajön az ügyfél, hogy "de hát ő nem is erre gondolt!", esetleg jobb esetben olyannal, hogy "ez így egész jó, de nem onnan kellett volna az adatokat venni és nem ezt kellett volna velük csinálni"(*). Ezután a szegény programozó átszabja a programot, majd megint visszadja. Aztán kezdődik elölről és jó esetben nem kerülünk végtelen ciklusba. Viszont az eredetileg szépen megírt programunk - tapasztalatunktól(**) és a fenti iterációk számától függő mértékben - egy nagy dzsúvává változott. Doksi írására szerencsére úgysem lesz időnk és energiánk, így szerencsére ezt megússzuk.

Emlékszem egyszer a már elkészült programot egy elegáns mozdulattal letöröltem és mivel ez az egész UNIX alatt történt, így nem is tudtam visszanyerni a kódot. Viszont az újraírt verzió szebb, rövidebb és úgy nagy általánoisságban olyan lett, mint amilyennek az a Nagy Könyvben meg van írva. Azóta gondolom azt, hogy tulajdonképpen minden elkészült programot le kellene törölni és teljesen újra kellene írni és akkor az összes program minősége ugrásszerűen javulna, továbbá a világ sokkal normálisabb hely lenne, az időjárás is megjavulna, megint nyár lenne a nyár és tél a tél és megint divatba jönne a miniszoknya.

Elvileg ha nem ügyfélnek fejlesztünk, hanem a cégen belül végzünk fejlesztést, akkor nem kellene lennie ilyen gondnak, de azért 5-ből 4-szer ilyenkor is van. Persze nyilván vannak jól dokumentált, jól előkészített projektek, ahol a feladatok alaposan specifikáltak és nem változnak óráról órára, de az ilyenekkel általában csak ott találkozunk ahol Hófehérke és a hét törpe felbukkanására is jó esélyünk van. És persze a dokumentálással még ott sem, mivel a hét törpe is utál papírokkal vesződni.

Persze az összes szarul megírt programért nem lehet a projekt managereket és az ügyfeleket felelőssé tenni. Még a 90-es években kellett egy a cégen belül egy másik srác által írt DOS-os ablakozó programot használnom és átalakítanom. A program váza egy 36 oldalas DO ciklus volt, amin belül 13 GOTO utasítás volt található (GOTO-t utoljára kb. 20 évvel ezelőtt használtam BASIC-ben). Miután egy hét után sem jöttem rá, hogy melyik rész mit csinál, újraírtam az egészet nulláról kezdve 1 hét alatt. Egy viccesebb eset az a cseh kollégám esete, aki korrektül cseh neveket adott a függvényeinek és a változóinak. PERFORM zamek - bár gondolom biztos használta a beszédes nevek elvét. De a legelrettentőbb az a gyerek, aki úgy programozott, hogy sorfolytonosan írta a programot. Időnként azért ütött entert is, de csak jó néhány utasítás után. Addig azokat egybeírta. Ezt azért tette, mert így egy oldalra sokkal több utasítás fért ki és így nem kellett olyan sokszor lapoznia. Amikor egyszer valakinek meg kellett találnia egy bug-ot és ehhez - kénytelen kelletlen - át kellett alakítania emberi formátumra a programot, akkor a szabadságról történő visszatérése után kijelentette, hogy ehhez ő már nem nyúl hozzá, mert számára már nem olvasható a kód.

Konklúzió az nincs. Talán csak annyi, hogy szép dolog az egyetemen tanult elmélet, de a valóság más. Ennek ellenére az elmélet nagyon hasznos, mivel esélyt ad rá, hogy a kód olvasható és jól struktúrált legyen, de csodák nincsennek: megfelelően hülye ügyfél (vagy esetleg projekt manager) esetén minden elmélet csődöt mond. Meg még talán annyi, hogy az egyetemen tanult elméletet mindenki igazítsa szabadon a szája ízéhez és kezelje lazán.

*: Aztán van még a kedvenc ügyfélpanaszom: "ez nem így nézett ki a régi rendszerben, ezt a vonalat arrébb kellene tenni és ez az azonosító eredetileg 25 karakteres volt, most meg csak 18". Mintha az eredeti rendszer valamiféle kőbevésett alapvetés lenne, amitől eltérni nem lehet.

A múltkoriban írtam néhány logikai feladványról. Ha valaki azt a bejegyzést nem olvasta, akkor mindenképp tegye meg, anélkül ugyanis ez értelmetlen lesz számára (meg ugye először érdemes elmélázni a feladatokon). Most akkor tehát következzen az ottani 6 feladat megoldása.

1. Az volt a kérdés, hogy mi a nyerő stratégia, ha van egyáltalán. Itt azt érdemes végiggondolni, hogy mekkora eséllyel tippeltünk az elején a helyes válaszra. Természetesen 1/3-ad eséllyel, 2/3-ad eséllyel a tippelt ablak mögött kecske van. Amikor felfedi a játékvezető az egyik ablakot, akkor tehát megéri átmennünk a másik ablakra és ha átmegyünk, akkor 3-ból 2-szer nyerünk, míg ha maradunk, akkor 3-ból csak 1-szer. Azaz váltás esetén a nyerési esélyünk dupla akkora.

Ez nehéz feladat, nézzük ezt egy kicsit átalakítva, hogy könnyebb legyen elfogadni a megoldást. Legyen a feladat olyan, hogy 4 ablakunk van, 3 mögött kecske és egy mögött autó. Ugyanúgy tippelünk valamelyik ablakra, majd a játékvezető ugyanúgy felfedi egy híján az összeset ezen kívül, azaz két olyan ablakot, ami mögött kecske van. A kérdés ugyanaz mint előzőleg: mi a helyes taktika. A helyes megoldás szerint nyilván át kell menni (hiszen ha átmegyünk, akkor 3-szor gyakrabban nyerünk, mintha nem), de nyilván lesz olyan akit még ez sem győz meg. Nosza, ne 3 vagy 4 ablakunk legyen, hanem 1000. Tippelünk valamelyikre, a játékvezető felfed a maradékből 998 ablakot ami mögött kecske van és mi választhatunk, hogy maradunk az eredeti tippünknél vagy pedig átmegyünk a másik ablakra.Remélem most már látszik, hogy érdemes váltanunk, mert 999-szer gyakrabban fogunk nyerni a váltással.

Ha még valaki még mindig kételkedik, akkor most nem egy analógia, hanem egy tényleges másfajta bizonyítás következzen. Az eredeti feladatban nem tudtuk, hogy a játékvezető miként döntött, ha mindkét ablak mögött kecske volt. Most azonban a játékvezető elmondja, hogy úgy fog dönteni, hogy ha mindkét ablak mögött kecske van, azaz választhat, akkor a két ablak közül a bal oldalit fogja megmutatni nekünk. Ezzel az eredeti feladat semmiben nem módosult, mindössze elmondta a játékvezető, hogy milyen logika alapján választ. Nos, ebben az esetben, ha a játékvezető a jobb oldali ablakot választja, akkor biztosan tudjuk, a másik ablak mögött autó van, hsizen ha amögött is kecske lenne, akkor a bal oldalit választaná. Ha a balra lévő ablakot választja, akkor viszont tényleg tök mindegy, hogy melyiket választjuk, ilyenkor 50% eséllyel vagy mindkettő mögött kecske van (ekkor maradni kell) vagy pedig a jobb oldaliban autó van (ekkor pedig váltani kell). Ha tehát ismerjük a döntési stratégiáját, akkor anélkül, hogy tudnánk, hogy melyik (bal vagy jobb) ablakot fedi fel (azaz a döntése előtt), nyugodtan válthatunk. Ha a jobb oldalit fedné fel, akkor ugyanis mindenképp nyernénk a váltással, ha a bal oldalit, akkor pedig mindegy. Ha viszont a döntési stratégia ismeretében vakon, azaz a döntése előtt is megéri váltani, akkor nyilván tök mindegy, hogy milyen a döntési stratégiája, hiszen mi vakon váltottunk.

Remélem kellően meggyőző voltam. Ha valaki még így sem fogadja el a megoldást, akkor az írjon a fórumba és majd igyekszem (vagy igyekszünk) meggyőzni.

2. Itt a teljes indukciót kell használni. Tegyük fel, hogy csak egy férfit csal a felesége. Az első nap elolvassa az újságot, körbenéz és azt tapasztalja, hogy senkit nem csal a felesége, akkor tehát csak őt csalhatja és így fogja magát és elhagyja a szigetet. Ha kétférfit csal a neje, akkor az első nap után nem mennek el, hiszen mindkettő látja a másik férfit, akiről tudja, hogy csalja a felesége (hiszen mindenki tudja a többi férfiről, hogy csalja-e a felesége vagy sem), így aztán nem megy el egyik sem. Másnap azonban az újság megjelenése után rájönnek, hogy ha csak a másikat csalná a felesége, akkor ők tegnap elmentek volna, így tehát kell lennie valakinek akit még csal, ez pedig nem lehet más csak ő maga (gondolja mindkét férfi - a gondolatmenetük végig szimmetrikus), így aztán mindketten összecuccolnak és elhajóznak. Ha három férfit csal a felesége, akkor hasonlóan első nap nem mennek el, de most a 2. napon sem (majd ma elmegy a másik kettő felkiáltással), harmadnap azonban mindegyikük rájön, hogy három férfi van akit csal a felesége, így aztán a 3. napon mindhárman elmennek. És így tovább, ha 6 férfit csal a neje, akkor a 6. napon megjelenő hír után pakolnak fel és távoznak a szigetről, így a 7. napon már teljes joggal megjelenhet, hogy már senkit sem csal a felesége. Azaz a hét alatt az történt, hogy az első 5 napon senki nem hagyta el a szigetet, a 6. napon aztán 6 házaspár is elment, így a szigeten nem maradt olyan akit megcsaltak volna.

Megj.: az előző bejegyzés (ahol a feladatok vannak) kommentjeiben szereplő sapkás feladat megoldása is ezene a logikán alapul.

3. Nem meglepő módon itt is a teljes indukciót kell használni. Mi van, ha egy oroszlán van a szigeten? Nyilván megeszi a húst. Ha két oroszlán van, akor nyilván egyik sem lesz hülye megenni, hiszen a másik rögtön felfalná. Három oroszlánnál a leggyorsabb oroszlán megeszi a húst, hiszen biztos lehet benne, hogy a maradék két oroszlánból egyik sem fogja megenni. Négy oroszlán esetén nyilván egyik sem eszi meg, hiszen akkor három oroszlán maradna és az előbb láttuk be, hogy akkor valamelyik tuti megenné. Öt oroszlánnál nyilván a leggyorsabb megenné, hiszen 4 maradna, ahol egy sem eszi meg. És így tovább, páros számú oroszlán esetén egy sem eszi meg a húst, páratlan számú esetén meg a leggyorsabb megeszi, de őt már senki sem eszi meg. Ez 25 oroszlánnál is így lesz.

4. Az elítéltek azt találják ki, hogy a leghátul álló ember közli, hogy hány piros (persze lehet kék is) sapka van előtte, pontosabban azt, hogy páros vagy páratlan szmű. Mondjuk pirosat tippel, ha páratlan számú pirosat lát és kéket, ha páros számút. Ezután a következő ember tudja, hogy a az előtte lévők és a saját fején lévő sapkákkal együtt páros vagy páratlan számú piros sapka van, megszámolja, hogy hányat lát, ha annyit amennyit a mögötte lévő jelzett, akkor az övén kék van (mert nem változott a piros sapkák paritása), ha nem annyi, akkor persze rajta piros sapka van, így azt mondja. A következő ember tudja, hogy ő mit mondott, így ki tudja számolni, hogy most párosnak vagy páratlannak kellene lennie és így ő is ki tudja számítani, hogy az ő fején milyen sapka van. És így tovább. A legeslegelsőnek tippelő vagy ráhibázika  fején lévő sapka színére, vagy nem, de az összes többi tuti tudja, hogy a saját fején mi van.

5. Most nem rajzolok, mert lusta vagyok, de a lényeg az, hogy az ottani rajz szerint indulunk el. A bal felső sarokból lefelé indulunk a vonallal, de tovább húzzuk, azaz nem állunk meg a bal also sarokban, hanem még egy egységgel tovább húzzuk. Ezután jobbra fel átlósan húzzuk a vonalat (most is túlhúzva egy egységgel), aztán balra és aztán jobbra le. Elvileg a legelső lépés után már triviális a megoldás. Ha nem akkor majd rajzolok.

6. Erre többféle megoldás lehetséges. Kicsit átfogalmazva a feladatot: egy pozitív egész számmal (ennyi pontot továbbít a telexgépünk) kódoljunk le tetszőleges 3 pozitív egész számot. Például leadhatjuk az alábbi szorzat eredményét, ahol a három továbbítandó szám a, b és c: 2^a*3^b*5^c. A vevő oldalon prímtényezőkre bontva dekódolhatjuk a 3 számot (sőt, így a sorrendjüket is tudjuk). Lehet úgy is, hogy a 3 számnak megfelelő számú prímszámokat szorozzuk össze, azaz ha a három szám 3, 4 és 6, akkor 5*7*13 lesz az elküldött szám. Ez nyilván takarékosabb mint az előző. De jó az a módszer is, hogy leírjuk egymás mellé a 3 számot úgy, hogy közéjük elválasztójelet (mondjuk egy A-t) írunk. EZtuán kiolvassuk az így kapott számot a 11-es számrendszer szerint (ahol az A 10-et jelent). A fenti számok esetén így néz ki: 5A7A13, ami kifejtve 10-es számrendszerbe (hátulról előre haladva): 3+1*11+10*11²+7*11³+10*11⁴+5*11⁵. A vevő oldalon a számot átírják 11-es számrendszerbe és azokon a számhelyeken van az elválasztójel, ahol a 10-es számjegy szerepel. Persze még számtalan további megoldást is lehet találni, bár a hatékonyságban erős különbség lehet köztük.

Szívesen szoktam időnként logikai feladványokon ötölni. Arra gondoltam, hogy a kedvenceimet megosztom veletek, hátha ti is szórakoztatónak találjátok őket. Ha bárkinek van jópofa feladványa, akkor azokat nyugodtan írja be ide a fórumra.

Fontos, hogy a feladványok megoldása nem csalós, minden feladvány tisztán matematikai feladat. Bár ettől még nem kell hozzájuk felső matematikai tudás, a legbonyolultabbhoz is elég a középiskolai matek ismerete, de van olyan amihez nulla matematikai tudás kell és kizárólag a logikai készségünket és az IQ-nkat kell használni.

Jó szórakozást!

1. Kezdjük a talán legismertebb és legnagyobb botrányt kavaró feladattal. Eredetileg egy amerikai TV műsorban jelent meg a feladvány, majd a megoldás 1 hónappal későbbi közlése után számtalan tiltakozó levél érkezett a TV-hez. Még matematikusok is tiltakoztak és a megoldást komplett baromságnak tartották. Ennek ellenére a megoldás nem nehéz, viszont nagyon nehéz elfogadni a jó megoldást.

Egy játékot játszunk, ahol van három ablak, amik el vannak függönyözve. 2 ablak mögött egy-egy kecske van, 1 ablak mögött pedig egy vadiúj autó. Természetesen nem tudjuk, hogy melyik mögött van kecske és melyik mögött autó. A játék három lépésből áll:

• Tippelünk valamelyik ablakra
• A játékvezető nem mondja meg, hogy mi van mögötte, viszont felfedi a két maradék ablak közül az egyiket, mégpedig egy olyat, ami mögött kecske van (ha mindkettő mögött kecske van, akkor választ közülük, de nem tudjuk, hogy vajon muszáj volt az általa felfedett ablakot felfednie - mert a másik mögött autó volt - vagy pedig szabadon választhatott a kettő között).
• Most látunk két elfedett ablakot (és egyet ami mögött egy kecske kérődzik jámboran). Lehetőséget kapunk, hogy megint tippelhessünk ezen két ablak közül bármelyikre és az általunk választott ablak mögötti dolgot (kecske vagy autó) fogjuk megnyerni

Mit tegyünk, melyik a legjobb játék? Ragaszkodjunk az eredeti tippünkhöz? Vagy válasszuk inkább a másik ablakot, azaz változtassuk meg a tippünket? Vagy teljesen mindegy?

2. Van egy sziget, ahol házaspárok élnek egy ember kivételével, aki szingli és a helyi napilapot szerkeszti (az újságot persze mindenki olvassa). A szerkesztő mindenttudó, de nem pletykás, kizárólag a lapjában hajlandó bármiről információt közölni. A férjek a többi férjről tudják, ha a feleségük megcsalja őt, de nem tudják, hogy kivel. A saját feleségük irányában teljességgel vakok és rendíthetetlen a bizalmuk, róla azt hiszik, hogy nem csalja meg őket. A sziget lakói sem pletykásak és nem közlik a többiekkel, hogy kit csal meg a felesége/férje. Viszont ha valamilyen úton-módon megtudják, hogy a feleségük megcsalja őket, akkor szégyenükben rögtön elhagyják a szigetet. A szigeten 100 házaspár él (plussz a szerkesztő).

Egy nap megjelenik egy hír a lapban, amiben azt közli a szerkesztő, hogy van olyan férfi a szigeten, akit megcsal a felesége (a női egyenjogúság harcosai kedvéért lehetnek nők is férfiak helyett, akiket megcsal a férjük, de ez még egy régi korból származó feladvány, amikor az emberek nem törődtek ilyenekkel). Másnap a hír megint megjelenik: "Még mindig van olyan nő, aki megcsalja a férjét!". Harmadnap ismét megjelenik ez a hír, és így tovább egész a 6. napig. A 7. napon azonban már az jelenik meg az újságban, hogy "Már nincs hűtlen asszony a szigeten!" (azaz aznapra az összes hűtlen elhagyta a szigetet).

Mi történt a szigeten ez alatt a hét nap alatt? Hány hűtlen asszony (férj) volt? Mikor hagyta/hagyták el a szigetet? (Fontos: itt sem valami trükkös megoldásra kell gondolni, mint ahogy az összes többi feladatban sem! - csak logika és esetleg matek)

3. Van egy másik sziget, ahol 25 oroszlán él. Az oroszlánok nagyon éhesek, viszont mindegyik oroszlán nagyon okos (pontosan ugyanannyira okosak), ráadásul mindegyik matematikából doktorált. Egyiknek sincs halálvágya és eszük ágában sincs öngyilkosnak lenniük. Ezen kívül mindnyájan egoisták és mindenféle kompromisszumképesség hiányzik belőlük, azaz elképzelhetetlen, hogy összebeszéljenek egymással és bármiféle megállapodást kössenek.

Az etetőjük egy csónakon odaevez a szigethez, majd bedob nekik egy mágikus húsdarabot. Ezt a húsdarabot elfelezni nem lehet, viszont egy falásra be lehet kapni. Amelyik oroszlán megeszi az rögtön átváltozik pont ugyanolyan mágikus húsdarabbá, majd egy kis idő múltával visszaváltozik oroszlánná. Egy jóllakott oroszlánná, a húsdarab ugyanis fantasztikusan tápláló. Persze ha egy másik oroszlán bekapja ezt az ilyen módon húsdarabbá változott oroszlánt, akkor az eredeti oroszlán meghal, ő pedig húsdarabbá változik, amit ha megesznek, akkor ő pusztul el, ha viszont nem eszik meg, akkor ő változik vissza jóllakott és elégedett oroszlánná. És így tovább.

Az oroszlánok ugye nagyon éhesek, így mindenképpen meg akarják enni a húsdarabot, de ezt csak akkor teszik meg, ha biztosak benne, hogy őket viszont senki nem eszi meg. Vajon mi fog történni a szigeten, miután bedobta a gondozó a húsdarabot?

4. Egy gonosz, ámde okos király fejánlja 100 elítéltnek, hogy szabadon engedi őket, ha részt vesznek egy játékban és ott nyernek. Ha viszont nem nyernek, akkor kivégzi őket. Az elítéltek beleegyeznek és ezután a király elmondja a játék szabályait. Sorba kell állniuk egymás mögé úgy, hogy mindenki előrefelé nézzen a sor eleje felé. Ezután mindenkinek a fejére feltesznek egy piros vagy kék kis sapkát. Senki nem tudja, hogy mi van a saját fején és azt sem, hogy mi van a mögötte állók fején, viszont mindenki látja az előtte állók fején lévő sapkákat. Ezután a leghátulsótól (aki tehát a saját sapkáján kívül az összeset látja) kezdve előrefelé haladva mindenkit megkérdeznek, hogy milyen színű sapka van a fején. Csak és kizárólag a piros vagy a kék szót ejthetik ki a szájukon és tilos bármiféle jelzést adniuk (még hangsúlyozással sem jelezhetnek). A választ viszont mindegyik elítélt hallja, tehát mindegyik tudja, hogy a mögötte állók mit mondtak. Azt viszont nem tudják, hogy eltalálták-e vagy sem a sapka színét, ezt csak akkor nézhetik meg, ha már mindenki tippelt. Ha a 100-ból legalább 99-en eltalálják a sapkájuk színét, akkor megmenekülnek, ha azonban 1-nél többen elhibázzák, akkor mindegyiket kivégezteti a király. Az elítélteket bezárják egy nagy terembe és egy órjuk van rá, hogy kitaláljanak valamilyen tervet. Az elítéltek tudják, hogy csalni nem lehet, mivel a király és emberei árgus szemekkel figyelnek mindenkit. Vadabbnál vadabb ötletek hangzanak el, de mindet elvetik. Ám egyszercsak egy elítélt matematikus emelkedik szólásra és egy megoldást javasol. Ezzel a megoldással sikerül megnyerniük a játékot (a 100-ból legalább 99-en eltalálták a sapkájuk színét) és a király kénytelen-kelletlen szabadon engedi őket. Mit talált ki a matematikus?

5. Van egy 3x3-as négyzetrácsunk, azaz 3 sorban 3 pontunk, ahol a pontok a szomszédjaiktól azonos távolságra vannak. Induljunk el az egyik pontból és a tollat fel nem emelve, egyeneseket (pontosabban szakaszokat) rajzolva 3 töréssel kössük össze mind a 9 pontot. Az alábbi rajzon egy rossz megoldás látható, mivel az alul-középütt lévő pont kimaradt. Látszik, hogy a szakaszok egymásból indulnak, azaz a tollat fel nem emelve és 3 megtöréssel húztuk meg a vonalat.

6. Van egy telexgépünk és annak segítségével kellene három pozitív egész számot továbbítanunk. Van azonban egy kis bibi, a telexgép csak kizárólag pontokat tud printelni a szalagra, ráadásul még szóközt sem képes beletenni a továbbított jelbe. Magyarán a továbbítás folyamán végeredményképpen kapunk egy szalagot, amin egymás után egy halom pont van mindenféle elválasztójel nélkül. Trükközni nem tudunk a dologgal semmilyeképpen sem. A kapott szalag valahogy így néz ki:

...................................................................................................

Vajon lehetséges-e ilyen feltételekkel olyan módszert találni, hogy a 3 számot mégis továbbítani lehessen?

Egyelőre ennyi. Ha van rá igény, akkor majd írok még újabb feladványokat. Jó lenne, ha a fórumba egyelőre csak azt írnátok be, hogy "jajj, már rájöttem az x. feladványra!", de azt nem, hogy mi a megoldás. Ne rontsuk el mások játékát. Ez alól kivétel az 1. feladvány, ott be lehet nyugodtan írni a tippeket, de indoklást ott se írjatok! Csak a tippet. Majd ha eltelik egy kis idő, akkor a fórumba is nyugodtan beírhatjátok a megoldásokat, egyelőre azonban ne! Köszi!

Update: Egy ideje már elérhetőek a feladatok megoldásai is. De mindenképp azt ajánlom, hogy először mindenki gondolkozzon el a feladaton és csak akkor nézze meg, ha már végképp elakadt.

Megjöttek a SPEC eredmények, bár egyelőre "rate" (azaz több processzoros rendszereket mérő) még nincsen. A SPECint 21.6 lett, a SPECfp 22.3, ezek mindegyike persze világrekord. A konkurenciához mérve őket még impozánsabbak, az Itanium megfelelő értékei 15.7 és 18.1, azaz a Power6 előnye 36%, illetve 23%. Mindez ugye úgy, hogy a fordító még bizonyára messze nem tökéletes és kiforrt.

Félelmetes a Power6 előnye a konkurenciához képest. Nem emlékszem hasonlóra az elmúlt 8-10 évben, de még a régebbi időszakokban sem. És ráadásul ez az előny úgy áll fenn, hogy a konkurenciának még csak esélye sincsen a felzárkózásra az elkövetkező közel két éven belül. Egészen döbbenetes.

Két újabb teszteredmény is nyilvánosságot látott a Power6-hoz. Az első egy újabb OLTP eredmény, a 8 processzoros 16 magos Power6-os IBM gép 1.6 millió TPC-C-t tudott, ami nagyon jó eredmény. Az ugyanennyi processzorral szerelt 2.2 GHz-es Power5+ 1 millióra képes, a 16 processzoros 32 magos Itanium2 1.2 milliót tud, azaz dupla annyi magból is lényegesen kisebb teljesítményt hoz ki.

A második teszteredmény szerint pedig Linpack alatt a 16 magos (8 processzoros) Power6 239.4 GFLOP/sec-et volt képes produkálni, ami szintén nagyon jó eredmény. A 32 magos 1.6 GHz-es Itanium2 is csak 182-re volt képes.

A konkurenciának tehát tényleg fel van adva a lecke. Ráadásul ezen teszteredmények további javulása várható, ha az új processzorra optimalizált operációs rendszer és alkalmazások megjelennek.

Kedden mutatja be az IBM a P6 processzort és az arra épülő szervereket. Várhatóan 3.5, 4.2 és 4.7 GHz-es verziókban lesz elérhető 4 MB L2 cache és 32 MB L3 cache-el szerelve. Már az első benchmark is nyilvánosságra került. E szerint az Oracle tesztje alatt a 4.7 GHz-es Power6 kb. dupla akkora teljesítményre képes képes mint a 2.2 GHz-es P5. Ez persze az adatbázis teljesítményt méri, ahol a chipset és a perifériák szerepe nem alhanyagolható, más témájú tesztekre keddig még várni kell. Amúgy ebben a 4.7 GHz-ben az az érdekes, hogy az IBMúgy néz ki, hogy tartani tudja az ígéreteit. Ez manapság a processzor piacon ritka mint a fehér holló.

Szóval úgy néz ki a Power6 ütős lesz. Érdekes kérdés, hogy mennyiben fogja átrajzolni ez a termék a mid-range és a high-end szerverpiacot. Jó esélyűnek tűnik, hogy jelentősen növelje a részesedését, hiszen a konkurensek még sokáig nem fognak tudni visszavágni. A Sun Rock valamikor 2008 második felében érkezik csak, addig tehát közel 1.5 éve lesz az IBM-nek, a Tukwila meg csak 2008 legvégén, de inkább 2009 első felében, az ellen tehát közel 2 év előnye lesz. Az már látszik, hogy az egy magra eső teljesítményben verhetetlen lesz, de ebből persze még ezen a piacon nem következik automatikusan, hogy hatalmas siker is lesz. Nagyon kíváncsi leszek a lebegőpontos teljesítményére, hiszen ha az is duplájára nőtt, akkor a HPC piacon ez a chip nagyot tarolhat (ott ugyanis a teljesítmény tényleg döntő mértékben meghatározza a sikert. Jelenleg ezen a piacon az egyetlen komoly ellenfélnek a Barcelona tűnik.

Keddig most már fél léábon is kibírjuk. 

Kijött az áprilisi NPD jelentés.

Wii: 360 ezer

PS3: 82

Xbox 360: 174

PS2: 192

Az ugye egyből látszik, hogy a Sony szopóágra került a PS3-al, de ez egyáltalán nem meglepetés már. És az is tisztán látszik, hogy a PS2 utódja nem a PS3, hanem a Wii. Ez lesz az elkövetkező évek domináns konzolja, akárki akármit is csinál. Érdekes a tendenciákat nézni, a Wii eladásai adatai kb. stagnálnak, a többi konzolé viszont szigorúan monoton csökkennek. Januárban még 294 ezer Xbox 360 és 244 ezer PS3 kelt, de februárban már csak 228 és 127, ami aztán mostanra még tovább esett.

De most nem az egyes gyártók mélyrepüléséről és szárnyalásáról akarok beszélni, hanem a mögöttes dolgokról. Ugyanis szerintem a konzol piac pont ugyanolyan válságban van, mint amilyenben a home computerek voltak a 80-as évek közepén. Az akkori idők otthoni gépei jobbára csak játékra voltak alkalmasak, de aztán ez az otthoni piac telítődött, az eladások nem nőttek, sőt csökkeni kezdtek, mivel sok otthonban már volt ilyen gép, újabbat meg nem akartak venni. Más célokra viszont jobbára alkalmatlanok voltak (kis túlzással talán). Észre lehet venni a párhuzamot a mai szituációval: a konzolok játékon kívül jobbára semmire nem alkalmasak (kivétel a filmek lejátszása), az otthoni piac pedig lassan elkezd telítődni. Az eladások még nem esnek, de már nem sok hiányzik hozzá. Sőt, ha azt nézzük, akkor esnek, mivel egy évvel ezelőtthöz képest a top kategóriájú konzolok eladása esett, hiszen míg egy évvel ezelőtt még 295 ezer Xbox 360 kelt el, addig most csak 256 ezer (beleértve ebbe a PS3-at is), annak ellenére, hogy most már két konzol is van ebben a szegmensben.

A gond tehát szerintem elsősorban az, hogy a gyártók nem vették komolyan a saját ígéreteiket és nem egy valódi otthoni szórakoztató centrumot hoztak létre. Erre a célra normálisan egyik gép sem alkalmas. Persze ki lehet bővíteni őket, ami után valamennyire alkalmasak lesznek erre a célra, de ez bonyolult és nehézkes, emiatt ez nem igazán eladási tényező. A konzolok üzletpolitikája is kezd becsődölni, a Wii ugye eleve nem ezen alapul, hiszen ott már maga a termék is nyereséges (bár persze ott is jelentős bevételei vannak a szoftvereladásokból a Nintendonak), a PS3 esetén az üzleti modell nem működik, egyedül az Xbox 360 esetén néz ki valamennyire pozitívnak a dolog, de ott meg beárnyékolja a dolgot a szoftverkalózkodás (és persze a meredeken zuhanó eladási adatok).

Az üzleti modell azért sem működik, mert ugye 400 dollárba kerül egy olyan konzol, amivel csak játszani (és filmet nézni) lehet, viszont az emailek megírásához, a böngészéshez, a szövegszerkesztéshez, és úgy általában a legtöbb számítógépet igénylő tevékenységhez kell venni úgyis egy számítógépet. És ugye egy kicsit luxus egy 400 dolláros gép fenntartása egy PC mellett kizárólag játék célra, amikor mellesleg a PC-vel is lehet játszani. További gond a szoftverek magas ára: ugyanaz a játék PC-re kb. 30%-al olcsóbb mint konzolra. Még egy fontos dolog történt az elmúlt néhány évben: ma lényegesen ritkábban kell PC-t fejleszteni ahhoz, hogy az korszerűnek számítson. 2000 környékén kb. évente kellett új grafikus kártyát és processzort venni, ma bőven elég, ha 2.5-3 évente megtesszük ugyanezt, nem leszünk túlságosan elmaradva a csúcs gépek teljesítményétől (erről bővebben itt írtam). Emiatt a konzolok egyik nagy előnye, hogy ugyanis nem kell fejleszteni a gépet, jobbára megszűnt.

A konzolok előtt szerintem két út áll. Egyrészt mehetnek a Wii által kitaposott irányba: olcsó, szórakoztató gépek, amik kis befektetést ígényelnek és amikben valami nagyszerű újdonság is van, valami olyan, ami a PC-knél nem elérhető. Ekkor a konzolt a PC mellé vásárolnák, nem pedig kiváltaná azt (megj.: már a PS2 is ebbe a kategóriába tartozik, nem is csoda, hogy még mindig iszonyú sikeres). A másik irány pont az lenne, amely kiváltaná a PC-ket, de ehhez olyan konzol kell, ami könnyen használható minden otthoni számítógépes feladatra, legalább elfogadható szinten. Ehhez azonban nem elég, hogy a Sony ezt kijelenti, aztán azt várja el az ügyfelektől, hogy Linuxot installáljanak a gépükre és külön kiegészítőket kelljen vásárolniuk, hanem már eleve ilyen gépet kellene piacra dobni. De a jelenlegi generáció (PS3, Xbox 360) ezt a célt abszolút nem teljesíti. Ezért is relatív bukás mára az Xbox és komplett bukás a PS3.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a két nagy cég (Microsoft és Sony) vajon a következő generációs konzoljával melyik irányba fog elindulni. Vajon követik a Nintendót? Vagy maradnak az eddigi iránynál, de a gépük alkalmas lesz PC-s feladatok ellátására is? Vagy nem tanulnak az egészből és tovább haladnak a lenini úton?

Kb. 6 hét blogmentes időszak után ránéztem a blogomra és meglepődve láttam, hogy 600 feletti látogatás volt rajta az elmúlt héten. Ezután egy kicsit megint kedvet kaptam a blogolásra és a terméketlen időszakot ezennel megtöröm egy rövid bejegyzés erejéig.

Nos, az elmúlt kb. egy hét folyamán kiderült, hogy az AMD új generációs desktop processzorának a neve Phenom lesz. Tipikus AMD-s név, jól beilleszkedik a sorba. Másik hír a hétről hogy Charlie Demerjian az Inquirer-en írta, hogy a B0 steppingje az új processzornak nagyon jól sikerült, a tervezők a B0 gyártásból történő visszajövetele után "táncoltak" és "nagyon-nagyon boldolgok" voltak. A hír szerint kb. 500 MHz-et nyertek az órajelen, így várhatóan a 4-magos desktop processzor 2.5, 2.7 és 2.9 GHz-en fog megjelenni valamikor év vége felé.

A harmadik hír az AMD-vel kapcsolatban az, hogy úgy néz ki, hogy a borzalmas 4. negyedév és a tragikus 1. negyedév után egy szimplán csak nagyon rossz 2. negyedéve lesz a cégnek. Úgy tűnik, hogy a cégek év vége felé (vélhetőleg a 3. negyedév folyamán) túl sok készletet halmoztak fel AMD processzorokból és ezeket nem tudták egész mostanáig eladni. Az azóta eltelt időszakban nagyon keveset rendeltek, emiatt az AMD bevétele nagyon alacsony volt, ami aztán nagy veszteséget produkált. Mostanra viszont a készletek kiürültek, így megindultak a rendelések és ebben a negyedévben - legalábbis a processzor üzletágnál - kisebb veszteségre lehet számítani.

Van ez a hír, ami szerint az IBM Power 7 kompatibilis lesz az Opteron foglalatával, azaz fizikailag bele lehet helyezni majd egy Opteronos foglalatba. Persze nem valószínű, hogy ez minden Power 7-re igaz lesz, szinte biztos, hogy csak az alsóbb szerverkategóriákba szánt verziók lesznek ilyenek. Miért jó ez az IBM-nek? Egyszerű: csökkenti a költségeket és a szerverek tervezési és validálási idejét. Ráadásul a hírek szerint a SUN is tervezi, hogy jövőbeli processzorainak legalább egy része szintén Opteron-foglalat kompatibilis lesz.

Mikor lesz ebből valami? Nos, biztos nem az elkövetkező 1-2 évben. A Power 6 idén nyáron jelenik meg 65 nm-en, a Power 6+ valamikor 2008 végén várható 45 nm-en, míg a Power 7 2010 folyamán fog valamikor érkezni (de lehet, hogy átcsúszik 2011-re). Tehát legalább 1200-at kell aludnunk, míg ez bekövetkezik. A SUN-nál is hasonló időt kell kivárni, bár ott talán már kicsit korábban is várható fejlemény. Az biztos tehát, hogy ez nem a jelenlegi 1207 tűs foglalatba fog illeszkedni, hanem valamilyen jövőbeli még nem ismert verzióba.

De eközben az Intel sem tétovázik. Az Itanium és a Xeon sorozat szintén közös foglalatot és buszrendszert kap valamikor 2008/2009 folyamán. Ezzel szeretnék megkönnyíteni az Itanium lefelé történő elterjesztését és több - elsősorban kis - szervergyártót rávenni Itanium szerverek gyártására és forgalmazására. Hogy vajon a végén csak két platform marad-e állva, az még egyelőre egyáltalán nem letisztázott.

Elhatároztam, hogy egy kicsit írok a vállalatirányítási szoftverekről és az SAP-ról, elvégre ez az a terület ahol dolgozom. Lehet, hogy másokat is érdekel a téma. Megpróbálok az SAP-s munkalehetőségekről és elhelyezkedésről is írni a végén, hogy megkönnyítsem azok dolgát, akik ezen a területen akarnak elhelyezkedni.

A vállalatirányítási szoftverek integrált programok, amik egy vállalat életében felmerülő financiális, anyaggazdálkodási, gyártási, beszerzési és eladási, HR és marketing, ... feladatokat egy összefüggő és egymással integrált programcsomaggal próbálja meg segíteni. A komponensek közül az ügyfél választhat, hogy neki melyikre van szüksége és akkor csak azt licenszeli. FI (finance) és SD (sales and distribution) szolgáltatásra általában mindenkinek szüksége van, de anyaggazdálkodásra vagy gyártásra már egyáltalán nem biztos. Ezek a szoftverek valamikor a 70-es évek elején jelentek meg először a piacon, bár az első verziók még nagyon kezdetlegesek voltak. A 80-as évekre azonban elkezdtek elterjedni és a programok is egyre kiforrottabbak lettek. Az igazi aranykor a 90-es években köszöntött be, ekkor robbanásszerűen elterjedtek a piacon. Ez az aranykor a dotkom lufi kipukkanásáig tartott és ugyan azóta a piac magához tért, de a 90-es évek fejlődési szintjét már nem tudta produkálni. Ebben az évtizedben a piac is konszolidálódott, mára már csak két nagy szereplő maradt a piacon: az SAP és az Oracle.

Mi az előnye egy ilyen rendszernek? Először is szabványos megoldást nyújt, bevizsgált alkalmazásokkal, amiket az adóhatóság is elfogad. Ráadásul egy ilyen rendszerhez sok külső cégtől is vásárolható kiegészítő szoftver, egy buherált saját rendszer esetén ettől a lehetőségtől nyilván elesünk. Egy saját rendszer esetén egy új hardverre vagy operációs rendszerre történő átállás kínkeserves és hosszadalmas tevékenység, egy standard vállalatirányítási szoftver esetében ez lényegesen könnyebb feladat. Ha új igényünk támad akkor a saját rendszer esetén ezt le kell fejlesztenünk, ami vélhetőleg éveket vesz igénybe, viszont vállatirányítási rendszer esetén jó eséllyel az adott feladat megoldását már megvehetjük a szoftverrendszerünk gyártójától. Ezen kívül a világban nagy tudás halmozódott fel a standard programokról, így ha komplikációnk támad, akkor az könnyebben megoldható. Hátránya az átállásnak, hogy gyakran a vállalat struktúráját és üzleti modelljét, illetve informatikai rendszerét is erősen át kell alakítani olyanra, hogy az megfeleljen a választott szoftverünk lehetőségeinek. Mert noha ezek a szoftverek nagyon rugalmasak és egyedi igényekre kielégítésére is képesek, de vannak olyan esetek, amiket így nem lehet megoldani. Ez azonban gyakran inkább áldás mint kár, mert nagyon elrettentő megoldásokkal lehet találkozni az iparágban. Dolgoztam például olyan cégnek, ahol a saját fejlesztésű pénzügyi csomagjuk eredetileg szöveges fájlokon alapult, azokat írták és olvasták. Aztán hallottak arról, hogy léteznek relációs adatbázis kezelők, így beújítottak egy ilyet és átírták rá a saját szörnyszülött rendszerüket. Ez az átírás azt jelentette, hogy fájlok helyett adatbázistáblákat használtak, de minden egyes adatbázistábla egyszerűen egy szöveges mezőt tartalmazott, amit pont ugyanúgy használtak, mint régebben az ennek a táblának megfelelő fájlt. Ez persze extrém példa, de valós, egy nálunk is ismert cégnél volt ez pont így.

Általános tapasztalat különben, hogy a dolgozók mindig tiltakoznak és útálják az új rendszert. Ez független attól, hogy mennyire jó az, megszokták a régit, az új más, tehát automatikusan rossz is. Aztán fél év, egy év elteltével már elborzadnak annak már a gondolatára is, hogy visszatérjenek a régihez. Mert ugye például mennyivel kényelmesebb a cég összes dolgozójának fizetését egyetlen gombnyomással elutalni, mint kiprintelni egyesével az átutalási megbízásokat és a bankba rohangálni vele? Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nincsennek sikertelen bevezetések, de azok nagy része nem a vállalatirányítási rendszer hibája, hanem vagy az ügyfélé vagy pedig a bevezetést elvállaló cégé. Ezeket a szoftvereket ugyanis konzulens cégek vezetik be, mivel a rendszert az ügyfél igényeihez kell igazítani, ez mindenképpen konzultációs munkával jár, de gyakran van szükség programozásra is. Egy projekt munkaigénye az 1-200 konzultációs naptól a több ezerig vagy adott esetben több 10 ezerig terjedhet. De ez még mindig kevesebb munkaerőt és anyagi erőforrást igényel, mint egy saját rendszer kifejlesztése.

Térjünk rá az SAP-ra. A céget öt IBM-től kivált ember alapította 1972-ben. Első termékük a később R/1-nek nevezett volt, amiről igazság szerint nem sokat tudok. Az évtized végén jelent meg az R/2, amit még programoztam is annó, ez terminálos rendszer volt, de belső adatbázis szerkezetében hasonlított már a mai R/3-ra. Az 1990-es évek elején bemutatták az R/3-ast, ami kliens-szerver alapokra épült. Az R/3 volt az a rendszer ami már partícionálható volt és külön adatbázis szervere is lehetett. Grafikus felülettel rendelkezett és a 2.0-ás verziótól már használható, a 3.0-ás verziótól pedig már egész jó volt (ez amúgy a legtöbb SAP-s termékre igaz, minimum a 2-es, de inkább a 3-as verziót érdemes megvárni, addigra forrja ki gyerekbetegségeit). A jelenlegi verziót ERP 2005-nek hívják. Az R/3 modulokból épül fel (ez az R/2-re is igaz volt), ezek az egyes üzleti feladatokat fedik le. Ilyen modulból jó sok van (pontos számot nem tudok, de több 10 biztos van), a legismertebbek és leggyakrabban használtak az FI (Financial), SD (Sales and Distribution), MM (Material Management), CO (Controlling), HR. Ezek a modulok egymástól függetlenek, azaz bármelyik felinstallálható a többi nélkül (bár bizonyos modulokhoz szükség lehet más modulokra, de ennek nem technikai, hanem üzleti folyamatbeli okai vannak). Az R/3 (illetve ERP) mellett számtalan más SAP termék is létezik, CRM (customer relationship management), SCM (supply chain management), BW (business warehouse), stb... Ezek mindegyike képes kommunikálni az R/3-al, így egy komplex csomagot hozva létre.

Az SAP jelenleg piacvezető a vállalatirányítási rendszerek piacán, 1-2 év óta még a amerikában is megveri az Oracle-t (amelynek ez a hazai piaca). 2006-ban az SAP licenszeladása elmaradt a várakozásoktól, míg az Oracle-é felülmúlta azt. Azonban még így is messze van attól, hogy megelőzze az SAP-t. Az SAP legnagyobb gyengesége, hogy a kis és közepes vállalatok számára ajánlott termékei nem sikeresek, így növekedése lelassult az utóbbi időben a piac telítődése miatt.

Az SAP legtöbb terméke az ABAP nyelven íródott, bár mostanában elkezdte térhódítását a Java (de még mindig elhanyagolható mennyiségű a Java kód). Az ABAP a Cobolra hasonlító nyelv, amely az utóbbi időben objektumorientált kiegészítést is kapott (hozzá kell tennem, hogy sajnos). Érdekes jellemvonása az SAP-nak, hogy az ABAP értelmező nyelv (pontosabban p-kódra fordít), és a forráskódot is megkapják az ügyfelek. Így a kernelen és a legalapvetőbb szolgáltatásokon kívül minden SAP-s kód látható, sőt módosítható is az ügyfelek által! Az R/3 kódmérete amúgy elképesztően nagy, itt mindenképpen milliárd(!) sorokról beszélünk, bár a pontos méretét még megbecsülni sem tudom (de az biztos, hogy több tízmilliárd sorról van szó). Visszatérve az ABAP-ra, ez a nyelv könnyen megtanulható mert eléggé egyszerű felépítésű és meglehetősen jól használható. A nehézséget egyrészt az adatbázisrendszer megismerése okozza, meg az, hogy megismerje az ember azt a sok kis trükköt és lehetőséget amit tudni kell az eredményes programozáshoz. De ez persze más nyelvekkel is így van. A fejlesztőrendszer editorja 10 éve még soreditor volt (egy rendkívül leegyszerűsített VI), de aztán szép fokozatosan áttértek a normál editorra. A fejlesztőrendszer sok okosságot tud, már legalább 10 éve is tudott olyanokat, mint pl. egy függvény hívási helyeinek megkeresése, fügvényhívásnál fügvény nevére kattintva a függvény implementációs részéhez ugrott (de onnan vissza is lehetett ugrani, sőt gyakorlatilag tetszőleges mélységig működött ez), de olyan finomságok is voltak benne, mint pl. egy adatbázis táblára (vagy adatelemre, gyakorlatilag bármire) történő összes hivatkozás megkeresése (az összes source kódban is!).

Térjünk rá az SAP-s álláslehetőségekre. Itt alapvetően 3-féle karrier képzelhető el: bázisos, programozó és konzulens. A bázisos a rendszer karbantartásáért, üzemeltetéséért felelős, a programozó ABAP nyelven ír riportokat, interfészeket, számlákat készít és módosít, vagy akár új alkalmazásokat fejleszt, a konzulens pedig az üzleti háttérrel van tisztában és a rendszer testreszabását és beállítását végzi, de feladata az ügyfél vállalati struktúrájának és üzleti modelljének feltérképezése és adott esetben javaslat készítése ezek átalakítására. A legtöbbet a konzulensek tudnak keresni, aztán jönnek nem sokkal lemaradva a programozók, végül a bázisos kollégák. Mostantól csak a programozókra koncentrálok. Ha valaki SAP-s programozó akar lenni és kezdő, akkor három helyen tud elhelyezkedni. Dolgozhat ügyfélnél, ekkor kapja várhatóan a legkevesebb fizetést, viszont - jó esetben - sokat tud tanulni és az ilyen állások elég nyugisak általában. Dolgozhat az SAP-nál, ugyanis a Graphisoft parkban 2 éve megnyílt a magyarországi Labs, ahol kezdőket is felvesznek (sőt, elsősorban kezdőket). Itt sok tanfolyamon lehet részt venni, a munkahely nyugis és kellemes, sok szolgáltatást nyújtanak, viszont a munka elég szűk területen mozog, így egy idő után egysíkúvá válhat. Persze cégen belül lehet váltani (akár országot is), így bátrabbak és rugalmasabbak hosszabb távon is érdekes munkát találhatnak. Utolsóként említem a konzulens cégnél történő munkát, ide ugyanis nehéz kezdőként bekerülni, bár vannak cégek akik maguk szeretik kinevelni az embereket, ide nyilván be lehet kerülni. Szerintem érdemes először ügyfélnél vagy az SAP-nál elhelyezkedni és némi tapasztalat birtokában menni el konzulens cégekhez, így ugyanis sokkal jobb eséllyel vesznek fel (és sokkal jobb bért is ki lehet harcolni). A ténylegesen utolsó lehetőség szabadúszóként dolgozni (ezt magyarul :-) kontraktornak hívják), de ezt csak tapasztalt SAP-s programozók tudják meglépni. Ehhez minimum 2-3 év tapasztalat szükséges és a munkavégzés gyakran külföldön történik. Ehhez kapcsolódik egy fontos megjegyzés: az angol nyelv nem ismerete gyakorlatilag kizáró ok az SAP-s területen. A német nyelv ismerete pedig kimondottan előny.

Végül iránymutatóként írok a fizetésekről is. Az SAP-s munka kimondottan jól fizet, talán a legjobban a programozói munkák közül. Kezdőként 200-300 ezer közötti bruttó bért lehet kérni, 1.5-2 év tapasztalattal reális lehet már a félmiliós bruttó fizetés, komoly tapasztalat esetén pedig 800 ezer - 1 millió közötti bért is ki lehet alkudni (vagy akár e felettit is). Ha valaki vállakozóként helyezkedik el, azaz számlás módon kéri a fizetését (erre nem mindehol van lehetőség, elsősorban a konzulens cégeknél lehetséges), akkor több éves tapasztalattal akár 1-1.2 millió (+ÁFA) havi bért is kaphat. Ha valaki kontraktorként dolgozik, akkor külföldön 70 euró körüli órabérre számíthat (itthon 50-60 ezer közötti napidíjra), ami havonként 11 ezer eurót jelent (azaz 2.5-3 millió forintot). Elég sok magyar dolgozik külföldön, számukat 1-2 ezerre becsülöm. A konzulens cégeknél történő munka és a kontraktorság is elég nagy rugalmasságot igényel, ha rövid projekteken dolgozik valaki akkor akár fél évente más országba költözhet. Külföldi munkavégzés esetén, ha nem kontraktor akkor a cége állja a szállás és utazási költségeket (sőt az étkezést is), kontraktorként ezt általában nem fizetik.

Hát a nagy balhé érdeklődés hiányában elmaradt. Pedig nagy várakozásokkal tekintettem a tegnap esti program elé, de végül csalódnom kellett. Már a lázadók sem a régiek. Kicsit zavarogtak, aztán hazamentek. Mondjuk a kukák szépen égtek, de ezen kívül nem volt semmi látnivaló ("Kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!" - hát nem volt). A rendőrök profik voltak, jól szervezettek, nem brutálisak, egyszóval tették a dolgukat. Jó kérdés, hogy vajon 5 hónapja miért nem tudták így tenni. Gondolom belerázódtak.

A nagyonhülyék persze azért produkálták magukat. Demszky megdobálása vicces volt, és magunk közt szólva némileg meg is érdemelte. Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy anno, a pangás alatt az őt megdobálók az ellenzéki március 15-ei tüntetéseken vélhetőleg sehol nem voltak, Demszky pedig főszervező volt, pedig akkoriban még volt tétje a dolognak. Ettől függetlenül a tojásdobálásban sok kivetnivaló nincs, azon kívül persze, hogy nehezen lehet kultúrális eseménynek beállítani. Az viszont már undorító volt, hogy az ünnepségen fellépő táncost megdobták kővel, meg az is, hogy a múzeum előtt fellépő szinészeket és gyerekeket kifütyülték. Na, azokat szívesen megrugdosnám, akik ezt tették. Szegény szinész a mkönnyeivel küszködött, gondolom a gyerekek is nagy (sőt, biztos, hogy még nagyobb) traumaként élték meg. Erre vajon mi a faszért volt szükség?

Íme, bárki megteheti tétjeit a holnapi eseményekre! Vajon lesznek-e zavargások? Vajon hány sérült lesz? Vajon lesz-e lőfegyverük a nagyonhülyéknek? Ha igen, használni fogják-e? Lesz-e tankjuk? Mert ugye mostanában az szokott lenni. Vajon összekeveredik-e a tömeg a Fidesz naggyűléssel? Vagy a Fidesz naggyűlésből indul ki az egész? Vajon megint impotens, ostoba, korlátolt és durva lesz-e a rendőrség vagy időközben értelmes és nem szadista ember kezébe kerülét az irányításuk? Vajon hányan lesznek holnap az utcákon? Vagy mindenki elment Prágába? És vajon érdekel még egyáltalán valakit ez a színjáték?

Engem igen. Estére ugyanis még nincs programon, de ha a hírtévékben izgalmas közvetítés lesz valami jó kis bunyóról, akkor máris megoldódott a gondom. Nem kell videótékába mennem vagy a műsort böngésznem valami jó kis film után. 2-kor amúgy Légikatasztrófák lesz a National Geographic-on, addig egy kis zavargással pont jól ki lehetne húzni (mert ugye 2-kor már álmosak lesznek a forradalmárok és abbahagyják addigra a zavargást).

Panem et circenses.

Gondolkodtam azon, hogy vajon milyen nagy társadalmi változásokat fog elindítani, illetve indított már el az internet. Néhányat közülük már mások is megírtak máshol, de azért szerintem van köztük újdonság is.

1. Átalakul a demokráciáról alkotott képünk. Nem hiszek abban, hogy a direkt szavazás elterjedne, nem hiszem, hogy állandóan népszavazások lesznek, a hatás ennél finomabb lesz. Mindenki befolyásolhatja majd, sőt már most is befolyásolhatja a világ bármely részén élő embertársait, véleményét pedig olyan sok emberhez juttathatja el minimális erőfeszítéssel és erőforrással, hogy arra még nem volt példa eddig a történelemben. (*) Mindehhez adódik hozzá az, hogy az információáramlás kétirányú, azaz direkt visszajelzést is kap. A blogomat a legjobb időszakban 1000 feletti látogatás jellemezte, még amikor nem frissítettem hetekig, akkor is napi közel százan látogatták. Blog nélkül esélyem sem lenne ennyi emberhez egyszerre szólni. Az olvasóimat befolyásolom (még ha csak egész kis mértékben is), ezáltal hatást tudok gyakorolni az emberekre.

Egy ilyen direkt kommunikációs háló kiépülése megtörheti a média, a politikusok, a reklámszakemberek és általában minden minket befolyásoló szervezet vagy csoport egyeduralmát és az információ olyan szintű áramlása következik be, amely nagy mértékben erősíti a demokráciát, sőt azt teljesen új szintre fogja emelni.

2. Megtörik a valami vagy világos vagy sötét, vagy jó vagy gonosz elve. Régebben a kereszténység előtti időkben a hősök, a mítoszok mind sokrétűek voltak. Nem gáncstalan lovagok, Sárkányölő Szent Györgyök harcoltak a gonosz sárkány ellen, hanem igazi hús-vér jellemek, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Az ókori görög mitológia és a keresztény kultúrkör hőseit és legendáit érdemes összevetni, tanulságos a különbség. Hermész tolvaj volt, Héraklész megölte legjobb barátját, Héra házsártos és bosszúálló, sőt gyakran kimondottan rosszindulatú volt, Zeusz meg ugye egy tetteivel nem törődő nőcsábász volt. Az akkori idők hősei kiválóak voltak, de messze áltak a keresztény kultúrkör abszolút jó lovagjaitól.

Az internet segíthet visszatalálni, a "nincs igazság, csak igazam, igazad, igaza" gondolathoz (Bólyai mondása), segíthet abban, hogy jó és gonosz abszolútizmusa megszűnjön. Ez akár olyan triviális dolgokban önthet testet, mint a különféle MMORPG-k más-más szabályrendszere, mindenhol más a megengedett és a "jó" dolog, de olyanokban is megnyilvánulhat, hogy rájövünk, hogy más országokban, más népcsoportok, más vallásúak, más eszmét vallóak mást tekintenek igazságnak és jónak mint mi.

3. Segíteni fog a sokszínűség elfogadásában. Ez nagyon hasonlít az előző ponthoz, hiszen ha rájövünk, hogy nincs feltétlenül abszolút jó és gonosz (lásd: gonosz tengelye), akkor rájövünk arra is, hogy egy adott problémáról máshogy is lehet gondolkozni mint ahogy mi tesszük, ami segíthet a másként gondolkodók és más kultúrák elfogadásában.

4. Segít mobilizálni az emeriséget. Nagyon sok kultúra bezárkozó típusú, nagyon sokan képtelenek elképzelni, hogy máshol, más országban éljenek akár még rövidebb ideig is (Magyarország is ilyen hely jelenleg). Ezen az internet sokat segíthet, pl. azzal, hogy lehetővé teszi a sokszor átkozott globalizáció elterjedését. Ennek ugyanis sok pozitív hatása is van, többek között elindítja az emberek keveredését, ami egyáltalán nem baj. Szerintem jó dolog, hogy ha akar valaki, akkor elmehet Prágába, Dublinba, Helsinkibe vagy éppen Dubai-ba vagy Friscóba dolgozni és hasonlóan az is jó dolog és segít megszüntetni a beszűkűlt gondolkodásunkat, hogy németek, franciák vagy éppen amerikaiak dolgoznak sok magyar cégnél (és nem csak vezető beosztásban).

A népek keveredésének hatalmas veszélyei is vannak (lásd a mohamedámok nehéz beilleszkedését), nyilván nem csak sikersztorik vannak, de összességében előre viszi az emberiséget az, ha bárki bárhol élhet ás dolgozhat. Internet nélkül ez - legalábbis a jelenlegi szinten - elképzelhetetlen lenne, hiszen nem tudná egy nagy cég összehagolni emailek és internetes konferenciák nélkül a munkát a különböző országokban lévő létesítményei között.

5. Káros hatások is lesznek persze. Kialakultak újfajta függőségek, komoly veszély lesz a virtuális és a valódi világ közti különbség megkülönböztetésének elvesztése, ami bizonyára sok ember életében fog gondot okozni. De ezek az emberek valószínűleg más szenvedélybetegségben szenvednének ha nem lenne internet; ez már csak a tünet. Kialakul majd újfajta hadviselés (de ebben legalább emberek nem halnak majd meg), lényegesen könnyebben beláthatnak a magánéletünkbe, kiismerhetik vágyainkat, szokásainkat és életmódunkat. Még olyanok is, akik nem ismernek minket és mi sem ismerjük őket.

De összességében a hatás pozitív lesz. És hatalmas. Hatása mellett szerintem el fog törpülni az összes eddigi változás, nagyobb hatása lesz mint a felvilágosodásnak, a kommunizmusnak, sőt talán még a kereszténység hatását is felül fogja múlni hosszú távon. Az a szép, hogy mindennek még nagyon az elején vagyunk, még csak most alakulnak ki az új szabályok, korlátok és viselkedés. Ráadásul amint ezek kialakulnak és megszilárdulni látszanának, azonnal jön valami új dolog az internet életében, ami az egészet felborítja és átalakítja. Érdekes dolog mostanában élni. :)

*: Persze ez csak arra igaz, aki hozzáfér az internethez. De egyre többen lesznek akikre ez igaz és a száz dolláros laptop ezen sokat segíthet. Épp ezért fontosak az ilyen projektek.

Már egy régebbi bejegyzésemben is foglalkoztam a Buzz-al, de most megint fogok. Március 3-án a Buzz-on történt valami, ami nem hiszem, hogy sokaknak feltűnt. A címlapon a fő helyen megjelent egy olyan blogbejegyzés, amely még érintőlegesen sem számítástechnikai témájú volt. Ez emlékeim szerint az első ilyen volt a Buzz történelmében.

Ennek több oka is lehetett. Az egyik, hogy azért történt így, mert egyszerűen nem született elég mennyiségű színvonalas cikk. Logikus, hogy hullámzik a szinvonal, hiszen a blogolók tartanak szünetet, amikor nem jut eszükbe semmi megírható, vagy egyszerűen csak lusták. Néha aztán ezek a szünetek egybeesnek időben és olyankor nem lehet milyen számítástechnikai cikket kitenni, mert egyszerűen nincs olyan (legalábbis megfelelő színvonalú).

Lehet azonban egy másik ok is (és persze teljesülhetett a kettő együtt is), mégpedig az, hogy a Buzz profilja fog megváltozni. Eddig az informatikáról szóló blogportál volt, lehet, hogy elmozdul/elmozdult az informatikusok által írt portál felé. Ez nem csak a szerkesztőkön múlik, hanem a blogolókon is, ha ugyanis nem születik elég számítástechnikai írás, akkor nem marad meg ennél a profilnál. Nem hiszem, hogy a kérdésről felmérést kellene készíteni megkérdezve, hogy ki mit akar. Valószínűleg az ahogy esik úgy puffan elvnek megfelelően majd csak kiforr valamelyik profil.

Én személy szerint egyáltalán nem bánom, hogy megjelennek a főoldalon más jellegű cikkek is. Az már látszik, hogy a Buzz-ból nem lesz egy magas szakmai portál, ehhez túl kevés az igazán hozzáértők száma. Ha viszont nem ilyen lesz, akkor már nyugodtan belefér a mindennapi élet, a - tágan értelmezett - politika és minden egyéb is. Igen, akár politika is, bár nem lenne jó, ha a főoldalon kommunistázó és fasisztázó, valamelyik oldal dicsőségét a másikkal szemben hirdető cikkek jelennének meg. De mérsékelt, ne adj isten elemző típusú bejegyzések szerintem nyugodtan lehetnének a címlapon is.

Ugyanebben az időpontban (2006.02.26) a Földön a Pont FM-en (és sok más médiában) olyan állítások jelennek meg, hogy a globális felmelegedés majd jól kiírtja az emberiséget, mint a vírusokat (mert ez ugye igazából egy láz, ami a Föld válasza). Ezen a Földön azonban a nagyonhülyék még ezt is tetézik, ők még az alternatív Földön élő újságírókon is túl tudnak tenni, ők ugyanis annyira azok, hogy ráadásul szerintük ez az egész a multiknak köszönhető.

Mi a faszért nem lehet azt mondani, hogy szar lesz a globális felmelegedés, sok negatív sőt akár kataklizmaszerű hatással jár majd, szokatlan lesz megszokni, átalakul az életünk, sok faj kihal, stb... Majd hozzátenni, hogy a Föld be fog állni egy új egyensúlyi állapotba (mert eddig is beállt), az emberiség túl fogja élni, a fajok jó része is túl fogja élni, sőt esetleg meg lehet említeni, hogy a Föld történelme folyamán már sok ilyen, sőt ennél lényegesen pusztítóbb és nagyobb hatású változások is bekövetkeztek már. Vagy komolyan van aki a nagyonhülyéken kívül elhiszi, hogy 2-3 fokos hőmérséklet emelkedés hatására kipusztul az emberiség?

De ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell tenni ellene. De tenni kell, mert a hatást érdemes minimalizálni, jó lenne, ha ez az egyensúlyi (vagy inkább kváziegyensúlyi) állapot minél közelebb esne a maihoz, jó lenne, ha megmentenék jó néhány állat- és növényfajt és jó lenne, ha a változások kevésbé viselnének meg minket, jó lenne, ha kevesebb katasztrófa következne be. Meg jó lenne, ha kevesebb költséggel járna ezen hatások kivédése (és ehhez a megelőzés az út).

És annyira, de annyira jó lenne, ha a legharcosabb környezetvédők tényleges és megfogadható javaslatokat tennének azon kívül, hogy "senki ne járjon autóval!", meg a hasonló megfogadhatatlan és épp ezért teljes mértékben haszontalan úgymond tanácsokon kívül. Például elmondhatnák, hogy vajon mivel fedezzük az energiaszükségletünket. Mert ugye a vizierőművek nem jók, atomerőmű kilőve, szén- és olajüzeműekről ne is beszéljünk, a szélerőművek ultrahangot gerjesztenek, ezért azokat csak ott használjuk, ahol nem élnek állatok (vagy amik élnek azok mind süketek), a napelem előállításához több energia kell mint amennyit egész életében megtermel, stb. Az ár/apály erőművek talán elég jók lennének, de azok telepítése nálunk meglehetősen reménytelen feladatnak tűnik (ráadásul azok valószínűleg infrahangot gerjesztenek).

Szóval lenne, ha a két tábor (az energiacégek és a zöldek) párbeszédet folytatnának, nem pedig mindenre egyből a tagadás lenne a válasz. Meg kell mindkét tábornak tanulni politizálnia, ami a kompromisszok keresését és elfogadását jelenti (nem pedig a korrupciót és azt amit ma nálunk jelent).

Jó példa politikusi véna hiányára a radarügy. Lett volna egy radar ugye a Zengőn, amit aztán a környezetvédők ellenkezésére leállítottak a tubarózsák miatt. Szépen leültek és hoztak egy szép kis kompromisszumos megállapodást amiben mindkét fél engedett valamennyire: lesz radar, de nem a Zengőn, hanem a Tubesen, így a tubarózsák megmaradhatnak. Ez nagyon szép volt így, ám jelenleg ott tartunk, hogy a környezetvédők most a Tubesen sem szeretnék a radart. Na, ez az amit nem lenne szabad, elértek egy kompromisszumot és ezt nem lenne szabad felrúgni. 

Idézet az Alternatív Földön 2007.02.26-án megjelenő Bikkfang című újság vezércikkéből:

"Kipusztul az emberiség?

Vajon megállítható a globális lehűlés? 

Drámai változások előtt áll a Föld, ha nem vetünk gátat a globális lehűlésnek! Ha tovább folytatódik a lehűlés, akkor egész Európa klímája drámai változáson megy keresztül. Ma már a globális lehűlés tény, nem pedig csak teória. Vajon milyen hatással lesz mindennapjainkra? Túlélheti az emberiség?

A tudósok szerint a Föld átlaghőmérséklete 2100-ra 2-3 fokot esik, de egyes pesszimista előrejelzések 5-6 fokról beszélnek. Ennek hatására olyan globális folyamatok indulnak be, amiket a felelőtlen emberiség még nem láthat pontosan előre. A sarkokon brutális jégpáncél képződik, aminek hatására a tengerek szintje több métert is csökken! A jelenlegi kikötők mind használhatatlanok lesznek, a tengerparti nyaralók kilométerekre kerülnek a tengerparttól!

De Európában is hatalmas változások következnek be! A trópusi olaszországi klíma, ahol jelenleg ősztől tavaszig szinte mindig lehet a tengerparton nyaralni, úgy lehűl, hogy csak nyaranként lehet majd fürödni! Hová megyünk télen ha napozni lesz kedvünk? Ezzel párhuzamosan a skandináv országokban a lehűlés olyan mértékű lesz, hogy az északi régiókban soha nem fog a hó elolvadni, megindul a gleccserképződés, a keletkező gleccserek pedig városokat dönthetnek romba, hiszen nincs ami megállítsa őket.

De Európa középső részei is borzalmas változásoknak néznek elébe! Nyugat-Európában télen hóviharok és járhatatlan utak lesznek a jellemzőek, Magyarországon pedig az eddigi száraz és meleg klímát hatalmas esőzések és nagy árvizek válthatják fel. A hegyekből a hó csak tavasszal olvad meg, akkor viszont nagyon gyorsan, emiatt hatalmas tavaszi árhullámokkal kell szembenéznünk. A könnyű építésű és fűtetlen házak és lakásokban télen jéghideg lesz, emiatt az országban évenként több ezren halnak meg, európaszerte pedig egyes előrejelzések évi több százezerre teszik a hideg okozta halálos áldozatok számát. És ebben a köd és a csúszós utak miatt bekövetkező őszi és téli balesetek még nincsennek benne!

Vajon ez már a végítélet ideje? Meg tudjuk állítani az emberiség által gondatlanul elindított folyamatokat?"

Az Inquirer információkat közölt a Barcelona chip (K10, régebbi nevén K8L) fogyasztáscsökkentő képességeiről. Az első és egyik legfontosabb újítása a K10-nek, hogy mind a 4 (illetve 2 a kétmagos verzióban) processzormag frekvenciája külön-külön állítható egymástól függetlenül. Így könnyen elképzelhető, hogy ha egyszálú, de nagy terhelést jelentő program fut a 4 magos processzoron (pl. egy több magra nem optimalizált játékprogram), akkor egy mag maximális órajelen, a többi pedig mondjuk csak 1 GHz-en fut, sőt akár le is állíthatja a nem használt magokat. A magok tápfeszültsége nem állítható függetlenül, emiatt az órajel skálázódásból jövő energiamegtakarítás nem akkora, mint amennyi lehetne. A memóriavezérlő kétféleképpen képes energiát spórolni, egyrészt a feszültsége a processzor többi részétől függetlenül állítható (korábbi hírek szerint, de ebben a hírben ez nem szerepel), másrészt képes lekapcsolni az olvasási vagy az írási csatornát attól függően, hogy melyik nem használt éppen. Ha tehát a memóriából csak olvas a processzor, akkor lekapcsolja az írási csatornát és persze fordítva is igaz ez.

A K10 chip mindezeken felül képes kisebb és nagyobb nem használt tranzisztorcsoportokat lekapcsolni, amivel jelentős mennyiségű energia spórolható meg. A kis méretű tranzisztorcsoportok lekapcsolásáért felelős rész agresszíven szabályoz, azaz gyakran avatkozik közbe, míg a nagy területek lekapcsolásáért felelős áramkör kevésbé agresszívra van hangolva. További újdonság, hogy eddig a PowerNow üzemmódok bekapcsolásáért az operációs rendszer volt felelős, mostantól ezt a chip végzi, így akkor is spórolja az energiát, ha mi azt nem állítjuk be a BIOS-ban.

A triviális kérdésre, miszerint hol lesz ennek nagy haszna, triviális a válasz is: a laptopoknál. Az AMD-nek végre tényleg energiatakarékos chipjei lesznek, amellyel eredményesebben tudja felvenni a versenyt az Intel megoldásával. A proceszorok TDP-je nem fog csökkenni ezektől az új képességektől, viszont az átlagfogyasztása igen. Az Intel mobil chipjei épp ebben voltak jók: maximális fogyasztásban nem voltak lényegesen jobbak az AMD-nél, az átlagfogyasztásuk azonban sokkal jobb volt.

Más téma, de szintén K10. Az L1 cache méretéről továbbra is találgatások folynak. Egy eredeti tavaly júniusi AMD-s prezentációban még 64 kbyte L1 cache szerepelt, amit sokan úgy értelmeztek, hogy 2x32 kbyte. Ez fele akkora, mint a jelenlegi Athlon64 és Opteron processzorokban lévő 2x64 kbyte (adat- és utasítás cache). Ezután azonban kvázi közmegegyezés született arról, hogy ez elírás lehet és nem csökkent a mérete. A legújabb pletykák szerint azonban az L1 cache késleltetése 3 ciklusról 2 ciklusra csökken a K10-ben, és ennek elérése változatlan cache méret esetén nagyon erősen kétséges. Két scenárió tűnik reálisnak: vagy csökken a késleltetés is, de akkor csökken a méret is, vagy pedig marad a méret, de akkor nem csökken a késleltetés.

Több minden szól amellett, hogy az első verzió igaz. Először is a prezentációban fele akkora méret szerepelt, ami ugyan lehet elírás, de ennek kisebb az esélye. A másik pedig az, hogy a lépés logikusnak tűnik. Ha az L1 cache késleltetése csökken egy órajellel, akkor az L2 és az L3 cache (sőt, a memória) hozzáférésének ideje is csökken ugyanennyivel, mivel először mindig az L1 cache-ben keresi az adatott a processzor (aztán az L2-, majd az L3 cache-ben és csak végül a memóriában). A K8-nál nincs L3 cache, így annak hozzáférését sem csökkentette ez, tehát eggyel kevesebb helyen számított, így itt még jobban megérhette a nagyobb L1 cache. Ráadásul az L3 cache miatt az L2 cache maximális méretét levihette (és le is vitte) az AMD 1 megabájtról 512 kbyte-ra. Emiatt az L2 késleltetése is csökkent, legalábbis a legújabb infók szerint. Így a Barcelona cache felépítése sokat gyorsult a K8-hoz képest. Az L2 cache tudtommal jelenleg 12 és 17 között változó késleletetéssel dolgozik (a K8-ban), a Barcelonánál ez szerintem akár 10-14 között változóra is levihető (beleszámítva az L1 cache-t is). Persze van egy fontos megjegyzendő ehhez a verzióhoz: az L1 cache méretének lecsökkentése nagy hatással van a processzor magjának felépítésére, így a Barcelona e szerint tényleg alaposan átdolgozott K8 lesz. Ezt amúgy az AMD is kijelentette, ők a K10-et új chipnek számolják, hasonlóan a K7->K8 (magyarán az Athlon -> Athlon64) váltáshoz.

Újabb részletek láttak napvilágot az Intel 80 processzort tartalmazó chipjéről. Ez a chip jelenleg teszverzióban létezik és 8x10 = 80 darab lebegőpontos számítás végzésére alkalmas elemi processzort tartalmaz. Minden elemi processzor kommunikál a 4 szomszédjával (arról nincs hír, hogy a szélen levőkkel mi történik), mégpedig egy nagyon gyors, egyenként 80 GB/sec sávszélességű és 1.25 nm késleltetésű összeköttetésen keresztül. Ezen kívül minden egység össze van még kötve a chip egyik legérdekesebb részével, egy a chipre ültetett memóriával. Már 1-2 évvel ezelőtt is voltak hírek jövőbeli ilyen megoldásokról és úgy néz ki, hogy itt kerül ez a ráültetett memória alkalmazásra. Erről pontos részletek még nincsennek, így azt sem lehet tudni, hogy vajon ez különálló szilíciumlapkát jelent-e vagy pedig ugyanarra a lapkára lesz integrálva.

A végső verzióban persze egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ennyi chip lesz és azok tényleg ilyen funkcionalitással fognak bírni. A chipeket lehet keverni, így lehet teljes funkcionalitású X86 processzor vagy vektorprocesszor, ami a fizikai vagy épp a mesterséges intelligencia motort gyorsítja, vagy akár GPU is. A processzorok száma is változhat, lehet extreme edition, amiben mondjuk 120 proceszor van vagy éppen Celeron, amiben csak 32.

A chip TDP-je a tervek szerint 65 Wattos lesz és nem a közeljövőben fog megjelenni.

A Sun egy új pdf doksit adott ki valamilyen elemzői konferenciára. A doksiban nagyon meglepő információk vannak a Rockról, a Sun új generációs szerver chipjének teljesítményéről. Az erre épülő szerverek 2008 második felében jelennek meg, ami némi csúszást jelent az eredeti 2008 közepi időponthoz képest, de mindezekért kárpótol a chip teljesítménye.

A doksi szerint a Rock 16x lesz gyorsabb a a jelenlegi UltraSparc IV+-nál és kb. 10x gyorsabb lesz az idén debütáló Fujitsu SPARC64 VI-nál. Végeztem egy gyors kis számolást arról, hogy ez mit is fog jelenteni a gyakorlatban. Először is a jelenlegi 72 processzoros USIV+ csúcsszerver számítási teljesítményét már egy 5 processzoros Rock konfiguráció is hozni fogja. Egy 32 processzors Rock konfiguráció 10400-as SPECint2000rate értéket fog elérni, erről azt kell tudni, hogy az SGI 32 utas Itanium szervere 1056-os értéket tud, az IBM 32 utas Power5+ szervere pedig 1488-at. Ez döbbenetes előrelépést jelent, ehhez fogható még nem volt a számítástechnika történetében (legalábbis az utóbbi 25-30 évben nem).

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezt a telejsítményjavulást minden alkalmazás alatt hozni fogja a chip. Lehet, hogy a legtöbb esetben csak 10x-es lesz a javulás vagy akár csak 8-szoros. Viszont mind az IBM következő chipjétől, mind az Itanium következő generációjától (ami ráadásul csak 2009-ben érkezik) maximum 2.5-3x-os teljesítménynövekedést várhatunk, így a Sun chipje még pesszimistán számolva is legalább 1.5x gyorsabb lesz a konkurenciánál.

Kicsit írnék a Buzz!-ról. Tennék egy-két megjegyzést, meg leírnék néhány dolgot amin javítani kellene vagy amit ki kellene fejleszteni. Amolyan ötletbörzeként. Persze más is ideírhatja a sajátját. Naffejű meg majd jól elolvashatja, ha akarja. Ha már egyszer lusta volt ilyen topicot nyitni. :)

A Buzz!-on legjobban a keresési lehetőségeket hiányolom. Nem magát a keresőt (olyan van), hanem pl. az összes blog listáját. Jelenleg csak azokról van lista amiket az utóbbi 1 hétben elolvastak. Aztán nem igazán lehet cimkéket böngészni, azok szerint keresni. Persze, a legnépszerűbb néhányat felsorolja az oldal, de az összesről nincs lista. A kategóriák alapján meg egyáltalán nem lehet, legalábbis nekem nem sikerült ilyen lehetőséget találnom. Ha mégis lehet akkor jobb lenne, ha láthatóbb helyen lenne. A 3 főoldalon lévő bloglista (legfrissebb blogbejegyzés, legtöbbet kommentelt és legfrisebb kommenttel rendelkező blog) fejléce mindegyiknél klikkelhető (ergo valami bővebb listára kellene ugrania), de semmi nem történik (bár a legfrissebb blogbejegyzésekről előcsalogatható egy kicsivel hosszabb lista). Biztos fejlesztés alatt van, de gondoltam szólok. :) Ha már ezeknél a listáknál tartunk, akkor szerintem jobb lenne, ha a középső két váltogatható lista közül a legfrissebb kommentek listája lenne az alapértelmezett, mert az több információt hordoz. A másik eléggé statikus, néha napokig nem változik semmit.

Aztán jó lenne egy kedvencek lehetőség is. Szerintem kétféle kellene: az egyikben a kedvenc blogokat lehetne eltárolni és a legutolsó blogbejegyzés dátuma szerint lenne rendezve (olyan mint a főoldali), a másikban pedig blogbejegyzéseket lehetne betenni, ezeket pedig legutolsó hozzászólás szerint rendezné (ilyen is van a főoldalon). Ezek akkor lennének hasznosak, ha valaki néhány napig nem tudja olvasni az oldalt, ekkor ugyanis a főoldali listák túl rövidek, meg ugye azok nem is személyre szabhatóak.

A buzz.statgep.hu oldalhoz kellene egy jól látható link a főoldalon. Én is csak valami blogbejegyzésből tudtam meg, hogy van ilyen "toplista". Toplistából is lehetne több, szerintem egy utolsó 30 napi látogatottságon alapuló toplista jobban mutatná az oldalak közelmúltbeli sikerességét (pontosabban jól kiegészítené a jelenlegit). És persze jó lenne egy örökranglista is, ami az egyes blogok összes látogatottsága alapján rangsorolna. Elméletileg mindkét újfajta toplistához rendelkezésre állnak az adatok, mert ezeket az infókat a saját statgep oldalamon látom (a saját blogomról). Lehetne aztán még esetleg fórum hozzászólásszám alapján is toplista, mert miért ne?

Az editornál jó lenne egy előnézeti lehetőség, mert így csak az van, hogy kirakom és ha nagyon elszúrtam valamit akkor visszarakom piszkozatba és újraszerkesztem. FireFox alatt időnként nem megy a kijelölt szöveg törlése, ilyenkor szavanként kell visszatörölni. Amúgy is van olyan, hogy vagy előre vagy hátrafele nem lehet törölni. Ezek persze apróságok, de néha bosszantóak tudnak lenni.

Egyelőre ennyi, más most nem jut eszembe így hirtelen. Gondolom másoknak más hiányzik.

Legelőször is leszögezem, hogy a háború és a terrorizmus minden fajtája értelmetlen, undorító és aljas, mert emberek halomra gyilkolászása mindig az. Az alábbiakat ennek figyelembe vételével kell olvasni.

Vajon van- különbség terrorizmus és terrorizmus között? Azon kívűl persze, hogy milyen elvek alapján követik el őket. Alapvetően szerintem kétféle terrorizmus és kétféle terrorista van, bár e kettő akár egy terrorszervezeten vagy akár egy emberen belül is egyszerre lehet jelen. A két típus közötti különbség megértéshez azonban először meg kell értenünk a háborút.

A háború folyamán alapvetően katonai célpontokat támadnak. A katonaság célpontjai között szinte soha nem szerepel a polgári lakosság (mégha néha a polgári lakosság is áldozatul esik), mégpedig több ok miatt sem. Egyrészt ez az eszközök pazarlása, másrészt etikai megfontolások miatt sem teszik ezt. Ha tehát egy katonai akció folyamán mondjuk ok nélkül porig bombáznak egy várost (lásd Drezda bombázását a 2. világháborúban), akkor az deviancia, olyasmi ami normális esetben általában nem része a háborúnak (vagy legalábbis nem kellene, hogy része legyen). Fontos látni, hogy ez nem azt jelenti, hogy normál esetben nem halnak meg civilek, hanem csak azt, hogy nem az ő elpusztításuk volt a hadművelet célja. Például amikor Izrael bombázta a Hamasz iskolákban és lakóépületekben rejtőző egységeit, akkor a célja nem az iskolások és az ott élők elpusztítása volt (más kérdés, hogy sajnos nagy számban haltak meg civilek, sőt egy idő után emiatt fel is kellett hagynia a hadművelettel). 

A terroristákat is alapvetően e szerint kell kettéosztani. A célpontjuk alapján. Azok a terrorsiták, akiknak a célpontjuk katonai természetű (ilyen volt pl. néhány éve az amerikai hadihajó elleni támadás) esnek az egyik kategóriába és azok akiknek a célpontjuk polgári (pl. WTC) esnek a másikba. Az előbbiek háborút folytatnak egy számukra ellenséges ország/csoport ellen, még ha ezen háború eszközei eléggé sajátságosak is. Igazából az előbbi csoportot nem is igazán lehet terroristáknak hívni, a partizán szó jobban illik rájuk. Az első kategóriába eső terrorakció pont annyira elítélendő, mint amennyire elítélendő egy háború. Merthogy az. Ami persze nem menti fel őket az alól, hogy amit csinálnak az értelmetlen, undorító és aljas.

Vajon csak én érzek e két kategória között erkölcsi különbséget? És vajon igazam van-e? Erkölcsösebb katonákat támadni mint civileket? Talán inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé erkölcstelen. 

Elég sok tévhit és mese kering a TDP-ről a neten, különösképp az AMD és az Intel különböző TDP definíciója miatt. Ezek miatt aztán hatalmas véget nem érő viták alakulnak ki a különböző fórumokban. Aktualitást a témának az ad, hogy a pletykák szerint az AMD a K8L esetén már az Intel-féle TDP számítási metódust fogja alkalmazni.

A TDP (Thermal Design Power/Point) arra szolgál, hogy az összes adott elektronikai alkatrészt (esetünkben processzort) felhasználó tervező és forgalmazó cég a hűtést megfelelően tervezhesse meg. Emiatt még az adott processzor kézhezvétele előtt képes lesz a szükséges hűtés kidolgozására, így amikor végre a processzort is kipróbálhatja, akkor már csak a tesztelést/validálást kell megcsinálnia. Ebből a szempontból nézve teljesen mindegy, hogy a processzorgyártó milyen módszer szerint számolja a TDP-t, a lényeg, hogy ez a számítási módszer konzisztens legyen, azaz a 100W-os TDP mindig ugyanazt jelentse. Ekkor a gyártó cég jól lesz képes a hűtést már előzetesen megtervezni, ráadásul, ha az új processzor is ugyanakkora TDP-vel rendelkezik mint az azt megelőző termékvonal, akkor biztos lehet benne, hogy az előző generációhoz készült hűtés ehhez is megfelelő lesz. Ennek az értéknek tehát a végfelhasználó számára érdektelen adatnak kell lennie és ez így is volt egészen a 90-es évekig.

Azonban valami nagyon megváltozott az 1990-es évek óta. 2000-2001 környékéig a tesztekben általában egy szó sem esett a fogyasztásról. Ekkoriban azonban elkezdtek olyan fogalmak megjelenni a tesztekben mint "Maximum Thermal Dissipation", "Maximum Power Consumption" és TDP. Ennek oka az volt, hogy a CPU-k addigi általában 30-40W körüli maximális fogyasztása hirtelen megemelkedett 60-70 Wattra, aminek hűtéséhez már komolyabb hűtésre volt szükség. A piac is reagált a megváltozott viszonyokra és megjelentek a processzorok hűtésére szakosodott, elsősorban a tuningolókat kiszolgáló cégek (pl. a Zalman, amely 1999-ben alakult). 2003-2004-ben már nem nagyon volt olyan teszt, amiben ne tesztelték volna le a processzorok (vagy a teljes rendszer) fogyasztását és ne közölték volna az első oldalon a processzor TDP-jét. Ezzel a TDP marketingértékké vált, amivel a '90-es évek végén a PC gyártókon kívül még senki sem törődött, az hirtelen közbeszéddé vált (és az Intel vs. AMD flame-ben pedig furkósbottá).

Mi köze van a TDP-nek a fogyasztáshoz? A kisugárzott hő (hiszen a TDP ezzel foglalkozik) és a fogyasztás nagyon szoros kapcsolatban áll egymással. Ez utóbbi mindig nagyobb, hiszen a felvett energia egy része nem hővé, hanem másfajta elektromágneses sugárzássá alakul át, de a két érték nagyon közel van egymáshoz. A TDP a hőfejlődésnek egy jellemzője és általában egy-egy proceszor termékskálára vonatkozik (pl. a normál Core 2 Duo-k TDP-je mind 65 Watt, függetlenül a modellszámtól). Ráadásul mint tudjuk a két gyártó más módon határozza meg, így aztán a TDP kevéssé releváns a fogyasztás szempontjából (érdekes módon erről legjobban a mobil processzorok tesztje esetén szeretnek megfeledkezni a tesztelők). Igazság szerint a legjobb lenne abszolút figyelmen kívűl hagyni a TDP-t, de mivel a tesztoldalak imádják a számokat, ezért erre nem sok esély van.

Hogyan definiálják az egyes gyártók a TDP-t? Az Intel definíciója az, hogy a TDP az a maximális hőmennyiség amit a processzor disszipálhat nyilvánosan elérhető szoftverek normál üzemmódú futtatásával. Ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos esetekekben a hőfejlődés ne lépje túl ezt az értéket, ekkor azonban a "Thermal Monitor" szolgáltatás közbeavatkozik (leállítja a processzort vagy lecsökkenti a frekvenciáját). Az AMD definíciója a megengedett maximális processzorhőmérsékleten a felvehető maximális áram és a maximális feszültség együttesével számol, ami garantálja, hogy soha nem haladhatja meg a tényleges disszipáció a TDP-t (sőt, el sem érheti azt). A két számítás közötti differenciát elég nehéz mérni, mert processzortól és a processzorgenerációtól is függ.

Miért használ a két processzorgyártó más-más definíciót? Az AMD a hagyományos TDP definícót használja, ez ugyanis a TDP hagyományos értelmezése. Nem tudom, hogy az Intel mikor vezette be ezt a fajta TDP definíciót, de az biztos, hogy 2000 közepén már használta. Számomra nagyon valószínűnek tűnik, hogy legkorábban akkor váltott át erre, amikor az első túlmelegedés elleni védelem megjelent a chipjeiben, hiszen ea nélkül a processzor a TDP szerint tervezett hűtéssel tönkremehetett volna. Az AMD szerintem azért nem vezette be ezt a fajta definíciót, mert nem látta értelmét, másrészt nem akarta a partnereit feleslegesen zaklatni ezzel az átállással. Lehet, hogy ha ez az átállási hír igaz, akkor annak oka az, hogy mostanra az X86 piac kétszereplősre szűkűlt és értelmes dolog, ha mindkét gyártó ugyanúgy méri ezt a - PC gyártók számára - fontos paramétert.

A processzorokról folyó vitákban, az esetleges vásárlási döntésünkben tehát az az értelmes hozzáállás, ha nem törődünk a TDP-vel, hanem inkább utánanézünk, hogy a különböző tesztekben mekkora fogyasztást mértek. Ezek összevetésével jobban tudunk érvelni az AMD vs. Intel harcokban és vásárlásunk folyamán is ez segíthet (már ha törődünk a fogyasztással egyáltalán).

A nagyonhülyék megint megmutatták magukat. Ha a nagyonhülyék fellépnek, akkor az általában vicces. De nem ez a mostani fellépésük, ez egyáltalán nem vicces. Most valahogy nem tudtam kacagni.

A kordon elbontása ugyanis nem erősíti, hanem gyengíti a demokráciát. Nálunk ugyanis parlamenti demokrácia van, egy ilyen demokráciában pedig a képviselők nem vonulnak utcára, nem állnak a tömegek élére és nem bontanak kordont. Ezek a tettek ugyanis nem részei a parlamentáris demokráciának. Arra van az a kibaszott parlament, tessék bejárni dolgozni és ott tenni a haza üdvéért. Az nem indok a kordonbontásra, a törvényszegésre, a forradalomra buzdításra, hogy a kormány is nagyonhülye. Ha nem tetszik amit a kormány csinál/csinált, akkor jobb programot kell kidolgozni, kevésbé kell hülyének nézni az embereket és meg kell nyerni a választást 4 év múlva. Mert ez így működik. Így van kitalálva, tecciktudni?

Nemrégen értekeztem Orbánról és arról, hogy ezt tudta volt nyilatkozni: "Amíg van esély arra, hogy az alkotmányos út eredményhez vezethet, járjunk inkább azon." Hát, nem sokáig tartott az alkotmányos út. A baloldal Orbánról azt terjeszti, hogy állandóan a parlamentáris demokrácia határait feszegeti és megpróbálja azt aláásni. Ez az esemény azt bizonyítja, hogy teljesen igazuk van, sajnos Orbán tényleg ennyire hülye. És aljas, mert ahhoz, hogy totál feleslegesen feszültséget keltsünk, az embereket utcára vigyük, folyamatosan forradalmi készültséget teremtsünk, hogy emiatt veszélynek tegyünk ki sok embert, ahhoz bizony nagyfokú aljasság kell.

Az USA-ban a 9/11-es terrortámadás után gyakorlatilag nem volt semmiféle bosszúállás a mindennapi életben (most nem az USA politikájáról beszélek). Az emberek nem vonultak az utcára, nem gyújtottak arab nagykövetségeket, nem vertek arabokat (1-2 elszigetelt esettől eltekintve) és így tovább. Az emberek szintjén a történtek nagyon kevés agresszív reakciót váltottak ki. Ennek oka abban van, hogy ott a demokrácia mélyen gyökeredzik és egymás elfogadását is sűrűn gyakorolják. A demokráciát ugyanis védeni és gyakorolni kell, nem pedig bontani és gyengíteni, mint nálunk teszik. Ha nálunk a romák ekkora terrorakciót követtek volna el, akkor vajon mekkora lett volna a válaszreakció? Garantáltan láttunk volna jónéhány pogromot. Nem azért nem szabad azt csinálni amit Orbán csinál, mert az nem szabályos, hanem azért, mert ha később komoly gond támad (pl. terrorakciók történnek nálunk is vagy tényleg válságba kerül az ország) akkor fontos lesz majd, hogy mennyire értjük a demokráciát és az mennyire ivódott a vérünkbe. Ez a válság ami most van, csak vihar egy vödör vízben, de az igazi gondokra az ilyen kis válságocskákkal és azok kezelésével lehet felkészülni. Ha az igazi baj jön, akkor már majd késő lesz a tömegeket okítani és inteni.

Update: Ez a mondat meg egyszerre röhejes és szomorú az Index cikkében:

" Bene László országos rendőrfőkapitány az Indextől értesült a bontásról." 

Sok úgynevezett felmérést és elemzést lehet olvasni a neten arról, hogy melyik böngésző a biztonságosabb e kettő közül. Legtöbbször az IE kerül ki győztesen, ami nem meglepő, hiszen a Microsoftnak jó sok pénze van, amiből ilyen elemzéseket megrendelhet. Általában azzal szokott nyerni az IE, hogy kevesebb kritikus hibát találnak benne adott időszak alatt. Ezzel nem tudok vitatkozni, bár azt megjegyezném, hogy a 6.0-ás IE (illetve általában az IE) fejlesztése évekig állt, így nem csoda, ha manapság már kevesebb kritikus hibát találnak benne. De vajon tényleg jobban járunk a használatával?

Egy egyszerű, rövid idő alatt házilag kivitelezhető kísérletet terveztem és csináltam meg. A biztonság egyik legjobb jele, ha kevés szutykot szerez a gépünk a net böngészése közben. Szüleim gépén felraktam anno a FireFoxot és utánna lényegesen kevesebb kritikus objektumot talált az Ad-Aware. Na jó, de ez szubjektív dolog, hiszen lehet, sőt biztos, hogy más oldalakat látogattak meg, mint utánna. Szerencsére a koncecpió egyszerűen ellenőrizhető, nem kell mást tenni, mint ugyanazon oldalakat meglátogatni a FireFox-al és az IE-vel, aztán megnézni, hogy melyik mennyi kritikus és nem kritikus objektumot szedett össze.

Összeírtam tehát egy kb. 20 oldalt tartalmazó listát, amin voltak számítástechnikai oldalak, általános híroldalak, mp3 letöltő oldalak, pornószájtok (ebből jó sok), meg egy-két másik oldal. NEm volt fontos, hogy mind magas kockázatú oldal legyen, de fontos volt, hogy ilyenek is legyenek közöttük. A legtöbb oldalon klikkeltem is néhányat a kísérlet közben, de mindkét böngészőnél ugyanazt csináltam ugyanabban a sorrendben. Ezután lefuttattam az Ad-Aware-t (kétszer, másodjára ellenörzésképpen), majd újra beléptem a Windowsba és lefuttattam a tesztoldal látogatásokat IE-ben. Ezután jött az AD-Aware, ami az alábbi dolgokat találta meg:

11 kritikus hiba és 8 nem kritikus. Ezután megcsináltam ugyanezt a tesztet a FireFox-al is, majd persze következett az Ad-Aware. Kicsit meglepő eredménnyel:

Tehát nincs kritikus objektum és csak 2 elhanyagolható kockázatú van. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ilyen különbség fog mutatkozni a két böngésző között. Azt tudtam, hogy a FireFox jobb, de azt nem, hogy ennyivel. Ez persze nem egy tudományos igényességű kisérlet, de megmutatja azt, hogy a különféle data miner és tracker programok ellen melyik mennyire véd. És természetesen a kísérletet otthon bárki megismételheti (persze Windows kell hozzá).

Rendszerleírás: Windows XP SP2, legújabb biztonsági frissítések fent vannak, böngészők: IE 6.0, FF 2.0.0.1. AVGFree és Kerio van fenn, ez utóbbinak még a full verziója, de a pop-up és a hirdetés blokkolás ki volt kapcsolva. IE alatt volt Yahoo bar, meg valami MSN bar, ami blokkolta a pop-up-okat (ez nem volt kikapcsolva). Más most nem jut eszembe, ha valaki kíváncsi valamire, akkor azt megnézem és beírom a fórumra.

Mentem a munkába ma reggel és volt egy halálközeli élményem. A budai rakparton autóztam Szentendre felé és már elhagytam a Árpád-hidat. Utolértem két egymás után 50-el battyogó teherautót (ott 70-el lehet menni), amikor elkezdődött egy hosszú enyhe balkanyar. A kanyar olyan, hogy relatíve jól belátható, kb. 150 méterre lehet előre látni. Előzni tilos tábla és záróvonal nincs (persze jogosan nincs). Az elöl menő autó egy nagyobb teherautó, a másik valami francia Partner vagy hasonló szutyok volt. Gondoltam megelőzöm őket, ha mindkettőt nem is tudom esetleg, mert közben valaki felbukkan szemben, akkor is bemegyek a két autó közé.

Elkezdtem előzni, már a második teherautó mellé értem, amikor felbukkant a kanyarban egy teherautó. Most döntenem kellett 3 lehetőség közül: fékezek ésvisszamegyek a 2. teherautó mögé, kicsit gyorsítok és bemegyek a 2. teherautó elé, vagy pedig padlógázzal leelőzöm az első teherautót is. Ez utolsó manőver kicsit szoros lett volna, az első manőver elég hülyén nézett volna ki, meg felesleges óvatosság is lett volna, így a második megoldás mellett döntöttem, amely mindenféle veszély nélkül szépen kényelemesen kivitelezhető lett volna. Odaértem a két autó közötti lyukhoz, indexeltem, majd be akartam menni. Ám ekkor a mögöttem lévő 2. teherautó úgy döntött, hogy neki az önkéntes rendőrt kell játszania és gyorsított miközben dudált és villogott. Én továbbra is indexeltem, de nem tudtam bejönni miatta, kicsit gyorsítottam, hogy közelebb legyek az első teherautóhoz és amikor úgy véltem, hogy van az én hátuljam meg az ő eleje között vagy fél méter, akkor besoroltam. Ekkorra a szembejövő teherautó már csak méterekre volt tőlem (btw, fogalmam sem volt, hogy a szembejövő hol jár egész eddig, mert végig a tükröt néztem). Gondolkodtam, hogy letekerem az ablakot és beintek a baromállatjának, de aztán visszafogtam magam, mert egyrészt nehogy már lealacsonyodjak az ő szintjére, másrészt meg képes még és nekem jön hátulról. Vagy lelő.

Érdekes az emberek gondolkodásmódja (vagy inkább annak hiánya). Mindenki hibázhat vezetés közben (meg bármikor máskor is), mindenkinek lehet rossz napja, de ettől még nem fogjuk a másikat szándékosan életveszélyes helyzetbe hozni. Kivételek persze vannak, az ilyen kivételekre pedig érdemes vigyázni. Vajon mit akart jelezni a dudálásával és a gyorsítással? Egyértelműen azt, hogy az ő véleménye szerint és veszélyesen vezetek (ami néha igaz, de speciel nem volt igaz ebben az esetben, bár ez mindegy is) és ezért most engem ő megbüntet. Önkéntes rendőrt játszik, mert az olyan jó dolog és különben is annyira jellemző ránk. Az ilyen önkéntes rendőrök villognak az emberre szemből egy teljesen veszélytelen hétköznapi előzést követően. Az ilyenek nem húzódnak le a belső sávból csakazértsem, mert ők tudják a kreszt és különben is, milyen jogon akarod őket megelőzni? És az ilyenek azok akik ha valaki nem húzódik le idejében előlük, akkor villognak, dudálnak és letolják a másikat. néha szerencsére összeakadnak és akkor vicces jeleneteknek lehetünk szemtanúi (kivétel persze, ha nem annyira vicces a végkifejlet).

Tanulság nincs a sztoriból. Talán annyi, hogy ne basszuk fel magunkat a nagyonhülyéken, mert nem érdemes és veszélyes. És próbáljuk elkerülni, hogy ne öljenek meg minket.

Vajon mire lesz elég a felkelők titkos fegyvere a Halálcsillag ellen? A tavalyi év legnagyobb durranása processzorfronton egyértelműen a Core 2 volt, ezzel a processzorral az Intel egy csapásra visszavette a teljesítményelsőséget az AMD-től. 2007 legnagyobb durranása viszont kétségtelenül a K8L lesz (vagy ahogy mostanában az AMD hívja: Star - amúgy a K8L elnevezést az AMD soha nem használta, azt állítólag az Intel találta ki), ez az amivel az AMD-nek vissza kell vágnia az Intelnek és meg kell állítania a piaci térvesztést. A cikk két részből fog állni, az elején az órajelekről fogok értekezni, a második felében pedig az egy órajelre eső teljesítményről (IPC), ami a processzor hatékonyságát mutatja meg, a kettő együtt meg a várható teljesítményét. Akiket érdekel az Intel és az AMD jövőbeli terveik, azok nézzenek rá a régebbi blogbejegyzéseimre (itt, itt és itt).

Sokan temették az AMD-t amikor megjelentek az első 65 nm-es processzoraik, mivel azok nem hoztak túl nagy újdonságot a 90 nm-es verziókhoz képest. A processzor hőtermelése sem csökkent a várható mértékben, a teljesítménye - még ha minimálisan is -, de kisebb lett azonos órajelen, az L2 cache késleltetése is megnőtt minimálisan, ráadásul még a lapkák mérete sem csökkent a kisebb gyártástechnológiának köszönhetően az elvárt mértékben. Amikor az AMD bevezette a 90 nm-es processzorait 2004 végén, akkor a processzorok fogyasztása drámaian kisebb lett és méretük is nagy mértékben csökkent. Vajon most miért nem sikerült ez?

Az ok egyszerű: nem volt elég embere az AMD-nek (és valószínűleg túl sok pénzt sem akart rá áldozni), hogy a processzor új gyártástechnológiára való áttervezését ugyanolyan részletekbe menően és optimalizáltan hajtsa végre. Egy ilyen csíkcsökkentés esetén ugyanis a processzort optimalizálni kell az új csíkszélességre, ami komoly erőforrás igénybevételével jár. Most viszont jön a K8L és annak leszármazott generációi, ráadásul a mobil processzor (Bulldozer) fejlesztése is gőzerővel folyik, ott van a Fusion projekt is, egyszóval nem maradt elegendő ember a 65 nm-es K8 tervezéséhez. Az ésszerű érvek pedig azt diktálták, hogy az új termékekre koncentráljanak, ne pedig a régi "foltozgatására". Tehát a 65 nm-es Athlon 64-ek paramétereiből nem tudunk túl sok következtetést levonni a 65 nm-es gyártástechnológia jóságára. Az eddig kiderült infók alapján azonban megközelítőleg akkora javulás várható, mint a 130->90 nm váltás esetén.

A K8L tervezése ugyan kisebb, de nem lényegesen kisebb változtatást jelent, mint amekkora az eredeti Athlonok és az Athlon 64 (azaz a K7 és a K8) között volt. Részleteiben itt is nagyon sok minden változott, noha az alapfelépítés közel változatlan maradt. A K8L-et a 65 nm-es és a 45 nm-es technológia paramétereinek figyelembevételével tervezték, így várhatólag sokkal jobban megfelel ezeknek. Ezenkívül a memóriavezérlő feszültsége függetlenül változtatható lesz a mag feszültségétől, ami a hírek szerint eddig visszafogta a skálázódást. Ezek miatt mind órajelben, mind fogyasztásban várhatólag jobb lesz, mint a K8 65 nm-hez idomított verziója (figyelembe véve persze a többletfunkciókat). A neten 2.5-2.9 GHz közötti változatok megjelenését jósolják (mind 4-, mind 2-magos esetben), én ezt nem tartom valószínűnek. A 4 magos verzióra reális ez az órajelbecslés (talán inkább 2.7-2.8 lehet a maximum), de a dual-core verziónál elég irreális az, hogy míg 90 nm-en 3 GHz-es verzió is kijött már, addig 65 nm-en csak 2.9 GHz-es jelenik meg. Még ha esetleg így is lenne, akkor is várható év végéig minimum a 3 GHz-es, nagyon valószínűleg a 3.2 Ghz-es változat, de a 3.4 GHz-es sem kizárt. Addigra ugyanis a 65 nm beérik és minden paraméterében sokkal jobb lesz a 90 nm-nél.

A K8L várható IPC-je a K8-nál mindenképp nagyobb lesz, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Abban mindenki egyetért, hogy lebegőpontos esetben hatékonyabb lesz mint a Core 2, az egész műveletvégző képességéről már megoszlanak a vélemények. Nézzük meg, hogy a K8L-nek milyen újdonságai vannak a K8-hoz képest! Elnézést kérek, hogy gyakran az angol elnevezést használom, ha nem találok megfelelő magyart.

- Instruction fetching: Ez egy átmeneti buffer, amibe az L1 cache-ből kerülnek az utasítások, majd innen továbbmennek a dekóderbe. 16 bájtról 32-ről növelik meg a méretét. A lebegőpontos utasítások esetén az utasítás hossza akár 7-9 bájtos is lehet, márpedig 3 ilyen utasítás már nem fér be a 16 bájtba. A K8L - a K8-al szemben - órajelenként elvileg már 3 lebegőpontos utasítás kibocsátására is képes, így fontos, hogy már az elején ne ütközzön szűk keresztmetszetbe. Ettől a módosítástól önmagában csak minimálisan gyorsul, viszont lehetővé teszi a lebegőpontos egység fejlesztését (lásd következő pont).

- SSE egység szélességének duplázása: Az SSE összeadó- és szorzó egység 64 bites volt a K8-ban, pontosabban egy órajel alatt egy 64 bites müveletet tudott végrehajtani mindegyik, a 128 bites SSE utasításvégrehajtásához tehát 2 órajelre volt szükség (bár ez így kicsit pongyola megfogalmazás, mert nem 1 órajel alatt hajtja végre, hanem 1 órajelenként kezdi el a végrehajtást). A 128 bitesre növelés miatt most már órajelenként tud mindkét egység 1-1 ilyen utasítást végrehajtani, duplájára növelve így az elvi teljesítményt. Van még egy lebegőpontos egység, ami az egyéb lebegőpontos utasításokat hajtja végre (pl. tárolás, betöltés, ...), erről nincs információ, de vélhetőleg ez is dupla széles lett. A lebegőpontos teljesítmény növekedése jelentős lesz, gyakorlati esetben várhatóan +15-25% plusz teljesítményt fog jelenteni. Ettől a módosítástól gyorsul az egész SSE végrehajtás is, nem csak a lebegőpontos.

- Javított elágazásbecslés: Amikor a processzor egy feltételes elágazáshoz ér, akkor megnézni, hogy szerepel-e ez az elágazás az elágazásbecslőben, ha igen, akkor megpróbálja megjósolni a végkimenetelét a tárolt adatok alapján, így időt takarítva meg. Az elágazásbecslő fejlettségétől függően különböző mintákat tud felismerni, ha például egy számlálót növelünk egy ciklusban ami után a számláló páros/páratlan mivoltától függően egyik vagy másik ágban folyatjuk a program futását, akkor ez egy 1010101010... mintát rajzol ki. Ez egy egyszerű minta, ezt minden elágazásbecslő felismeri. Az elágazásbecslők hatékonysága attól függ, hogy milyen sok elágazásra emlékeznek, meg attól, hogy mennyire bonyolult (hosszú) mintákat tudnak felismerni. A K8L mindkettőben előrelépés lesz a K8-hoz képest, nagyobb bufferrel fog rendelkezni és hosszabb mintákat tud felismerni. Optimális esetben akár 4-5%-ot is gyorsulhat, de reálisabb az 1-3%-os gyorsulás (különösen mivel nincs információ a pontos részletekről :-) ).

- Out-of-order beolvasás átrendezés: A processzor az utasításokat nem feltétlenül olyan sorrendben hajtja végre, mint ahogy azt a program előírja. Először úgynevezett macro utasításokra fordítja le őket (egy utasításnak általában 1-2 macro utasítás felel meg, a bonyolultabbaknál több). Majd átrendezi azokat olyan sorrendűre, hogy a leghatékonyabban hajthassa végre, de közben persze vigyáznia kell, hogy a program működése ne sérüljön. A Core 2 nagyon agresszíven tudja átrendezni az olvasó és tároló utasításokat, a K8 ettől nagyon elmarad. A K8L sokat fog fejlődni ezen a téren, bár a javulás mértéke még nem tisztázódott. Teljesítményben nagyon szép javulás várható, 1-5% közötti érték reálisnak tűnik.

- Egyéb kisebb módosítások a magon: A műveletvégző egységek egyéb kisebb jelentőségű módosításon is átesnek. Lesz néhány új utasítás, módosul a stack kezelése és optimalizálják a TLB-t (translation lookaside buffer) is. És persze biztosan van jónéhány olyan módosítás is, ami túl kicsi ahhoz, hogy felsorolják, de összességében mégis javítanak a hatákonyságon. Ezek szerepe azonban nem jelentős, összességében 1-2% teljesítménynövekedést okozhatnak.

- Javított L1 és L2 cache-ek: Mind az L1 és az L2 cache sávszélességét duplájára emelték. Erre mindenképpen szükség volt a lebegőpontos módosítások miatt, de az integer kódok végrehajtására is jelentős hatást gyakorol. Ebből a cikkből kiderül, hogy az alacsonyabb órajelű processzoroknál az L2 cache sávszélessége (ne felejtsük el, hogy az L1/L2 cache-ek a processzor órajelén járnak) kicsi ahhoz, hogy a főmemória teljes sávszélességét ki tudják használni. Összességében akár 5-10% teljesítménynövekedés is várható lehet a javított cache-ek miatt (különösen memóriaigényes programoknál, pl. Quake fog sokat jelenteni).

- L3 cache: A 4 magos példányokon lesz minimum 2 megabájt L3 cache is, a dual-core verziókon azonban ez hiányozni fog. Asztali gépek esetén a hatása nem lesz túl jelentős, talán 1-3% plusz teljesítményt fog jelenteni, bár nehéz mihez viszonyítani, hiszen 4 magos processzorokat nehéz (nam fair) 2 magosokhoz viszonyítani. A szerverekben azonban ennél sokkal többet dobhat a teljesítményen.

- Javított (crossbar) memóriavezérlő: A memóriavezérlő nem egyként fogja kezelni a két 64 bites csatornát, hanem külön-külön címezhető lesz a két memóriaterület. Emiatt - különösen több taszk egyidejű futtatásakor és különösen a 4 magos verzióban - a memóriahozzáférés késleltetése sokat javulhat. A gyorsulás mértéke nem igazán becsülhető, bár biztosan egyszámjegyű.

A többi módosításnak (pl. javított HT) nem lesz teljesítménynövelő szerepe a desktop verziókban, az Opteronok esetén pedig nehezen becsülhető pluszt hoznak (ott is elsősorban a több utas szerverekben). Lebegőpontos esetben összességében akár 35-50%-os teljesítménynövekedés sem kizárt, bár átlagosan inkább csak 25-30% várható. Egész műveletvégzés esetén átlagosan 12-18% lesz az IPC növekedés, egyes esetekben akár 20% is lehet, más esetekben azonban csak 4-5%. Az én jóslatom az, hogy a Core 2 hatékonyságát egész műveletvégzés esetén alulról fogja súrolni, lebegőpontos esetben lényegesen jobb lesz annál. Sok fog múlni tehát az órajelen, én személy szerint nem hiszek a majdnem az idei év végére jósolt 3.5-3.8 GHz-es 4 magos Ccore 2-ben. Szerintem a K8L jobban fog órajelben skálázódni mint a K8, a nagy kérdés, hogy vajon fel tudja-e venni a versenyt ebben a Core 2 architektúrával. Szerintem kicsit elmarad mögötte (mondjuk 200 MHz-el), ennek ellenére a szerverpiacon visszaszerzi elsőségét (különösen a 4-8-utas szervereknél), a HPC szegmensben pedig egyértelműen jobb lesz versenytársánál. Az asztali gépeknél a teljesítmény korona szerintem megmarad az Intelnél, de a mostani nagy különbség nagyon le fog csökkenni.

Linkajánló:

XBitLabs cikk (nagyon jó és érthető)

Rövid ám velős cikk

Wikipedia szócikke, vannak benne itt nem részletezett dolgok is, ám kicsit pontatlan

Olvastam ezt a bemutatkozást és többek között ez indított arra, hogy kifejtsem véleményemet a konzervativizmusról, arról, hogy ez vajon mit is jelenthet. Az biztos, hogy nem azt kellene jelentenie, ami oda vagyon írva, miszerint "Konzervatív vagyok. Ami új, az rossz". Még akkor sem ezt jelenti a konzervativizmus, ha eltekintünk a rövid megfogalmazás szükségszerű pontatlanságától és sarkításától. A konzervativizmusnak nem valami ellen kellene irányúlnia, hanem valami mellett kellene szót emelnie. Nem az a lényege, hogy az új az rossz, hanem az, hogy a régi az jó. Egész pontosan arról kellene szólnia, hogy őrizzük meg a régi dolgok közül azt ami értékes (hiszen a reformok hívei haljlamosak az újítási lázban a fürdővízzel a gyereket is kidobni). Tehát konzevatív hozzáállás, konzervatív cselekedet az, ha például valaki a régi épületek megvédésével foglalkozik. Ez ugyan nem politikai aspektus, de nem kell feltétlenül mindent a politika szemszögéből nézni. A mai magyar politikában sokan sajnos tényleg nem valami mellett, hanem valami ellen határozzák meg magukat, ez mindkét oldal nagy rákfenéje. Egy megváltozott hozzáállás segítene a kommunikációban, kevésbé látnánk ellenséget a másikban ellenfél helyett. (Ez olyan szép volt, hogy mindjárt elsírom magam.)

Visszatérve az "ami új, az rossz" elvre, ez a múlt ismeretében nem is nagyon tartható. Vegyük példának okáért az egyik legnagyobb konzervatív "fétist", István királyt. Ő és Géza korának legnagyobb reformerei voltak, olyan mértékben reformálták meg az országot, hogy ahhoz semmi nem fogható (még a reformkor sem). Az akkori idők konzervatívjai kőkeményen küzdöttek ellenük, a mai idők (sőt, már a régebbi korok) konzervatívjai is pedig már hősüknek tekintik Istvánt. De sok ilyen hősük van a konzervatívoknak (amivel persze nem azt mondom, hogy a nem konzervatívoknak ők nem hőseik), ilyenek például reformkori haladó politikusaink és közéleti szereplőink. Petőfi már majdhogynem anarchista volt. De az elvekben is tetten érhető ez az ambivalencia, a tegnapelőtt reformjaiból és forradalmi elképzeléseiből mára már konzervatív idea lett. Egy konzervatív üknagyapa lehet, hogy pont azon eszmék ellen lázadozott, ami a mai konzervatív leszármazottjának már hívó jelszava. Ma például európában az Európai Unió elképzelése egyáltalán nem konzervatív idea, a konzervatívok nem nagy rajongói (bár kivételek persze vannak). Nem nehéz megjósolni, hogy az EU fogalma 150-200 év múlva (már ha fennmarad addig) már konzervatív gondolat lesz egy akkori új gondolattal szemben.

A konzervatívok tehát meglehetősen kilátástalan harcot vívnak az új gondolatok és eszmék ellen. Sikertelenül harcoltak sok száz évvel ezelőtt a parasztok röghöz kötése, 150-200 évvel ezelőtt a nemesi kiváltságok megtartása és az általános választójog, 100 évvel ezelőtt a nők szavazati joga ellen és ma sikertelenül fognak harcolni a melegek házassága ellen. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nincs igazuk, hiszen sikeresen harcoltak például a kommunizmus ellen, de ezek a sikerek ritkák mint a fehér holló. Ráadásul mindezt a harcot abban a tudatban folytatják, hogy ami ellen most harcolnak az a konzervatív leszármazottaiknak könnyen lehet, hogy már érték és követendő minta lesz. Azért örülök, hogy nem vagyok konzervatív. :-)